A legelső manzárd-bútor - még a felújítás megkezdése előtt, de már a csempe-járólap kombó biztos tudatában - kalandos úton, kitörött lábakkal érkezett. Nem vicc, mind a négy kecses láb külön-külön figyelt a csomagban, s a szállító azzal vigasztalt, hogy "DE! legalább megvannak"... na, köszi! :)
Viszont, a teljes képhez tartozik, hogy a fésülködőt "apró" kompromisszummal választottam, miután sok-sok óra böngészés, hosszas keresés, nézelődés után végül ráakadtam, ugyanis mélysége csupán 43 cm, amire szép, kényelmes és árban is elfogadható mosdót találni tudtam, hogy kihívás lesz, már csak azért is, mert a magassága is némiképp az elképzelt alatt maradt...
De mielőtt a bútor további történetébe kezdenék, itt az a néhány sarokpont, amivel a mosdópult keresésének indultam:
1) minimális szélesség 130 cm, hogy elférjen rajta/benne két mosdó és legyen pici hely a piperéknek is
2) magasság 70-85 cm között - ha alacsonyabb, úgy rátétes (pultra ültethető), ha magasabb, úgy beleülős (pultba süllyeszthető) mosdó kerül rá
3) tárolás - akár egy szép konzolasztal is szóba jöhet, de az ideális valamifajta fiókos, szekrénykés komódszerűség lenne, ami elnyeli a fésűket, hajszárítót, pónikat, és a többi fontos fürdős holmit
4) lábak! - bár nagyon tetszett a ReNova csapat megoldása, ahol egy kis komód avanzsált mosdószekrénnyé, nálunk - a srácok, mint a kiskacsák fürdenek - a feltörlés miatt muszáj, hogy a szekrény alatt is takarítható legyen a padló
5) stílus - majd'mindegy milyen is, csak legyen benne valami, legyen karaktere!
No, a fentiekhez képest az én választottam bizony 5 cm-rel alacsonyabb, és 8-10 cm-rel keskenyebb, mint az elképzelt, viszont vita nélkül stílusos és jól pakolható, és bónuszként a hatalmas tükör... azonnal levett a lábamról :)
Ez a tükör azért is tett nagyon boldoggá, mert a szekrényt keresve nézegettem, keresgéltem tükröt is, de olyat, ami úgy igazán megfogott volna, nem láttam. Így viszont két legyet ütöttem egy csapásra, és ráadásként igen baráti áron.
„Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted”
János 13:7
Hab a tortán, hogy a sérült lábak kapcsán egy REMEK, igazi békebeli asztalosra találtam, akiért máig nem győzők elég hálás lenni. Túl azon, hogy az asztallábakat visszagyógyította és a letörött kis volutákat újra faragta, mesterien megtoldotta az asztallapot is, ami így már kényelmesen helyet ad bármilyen sztenderd méretű mosdónak, plusz profin három panellé alakította a szekrényrészre szerelt legyezőtükröt... el voltam bűvölve :)
S mivel biztos voltam benne, hogy festeni fogom majd a szekrényt - egyrészt, mert világos színre vágytam, másrészt meg napi többszöri vizes kiképzést kell bírnia - így sem a toldás, sem a lábak javítása nem jelentett problémát, gyakorlatilag nem is látszik a rehab.
ÍGY KÉSZÜLT
÷ Miután a mestertől hazaért a szekrény, a pácolt, eredeti fa részeket alaposan lemostam mosószeres vízzel, hogy por- és zsírmentes legyen a felület, a frissen - fenyővel - toldott laprészt egy finomszemcsés csiszolószivaccsal gyengéden áthúztam.÷ Mivel az eredeti felületkezelés gyakorlatilag hibátlan volt, sem felpattogzás, karcolás, sem egyéb mechanikai sérülés nem érte, így javításra nem volt szükség. Emellett a cikornyás felületek (és a porolás kerülése végett is) úgy döntöttem, csiszolni nem fogok, elég lesz tapadóhídként a Tikkurila Otex alapozója. Minden fényes, síkos (pl. csempe, üveg, tükör, lakkozott) felülethez ezt az alapozót használom, s eddig nagyon bevált - szépen terül, jól fed és masszívan tart.
÷ Az alapozó száradási ideje 24 óra, ezt követően jöhetett a fedő. Tikkurila Everal-t használtam, lehelet-halványszürke színben. A festéket ecsettel vittem fel és hengerrel terítettem két rétegben, a két réteg közt szintén 24 óra száradással.
A tükrök kerete egyelőre barna maradt, mert ezzel a halovány szürkével a fehér fal előtt pont semmilyen nem lenne, más meg ott, akkor nem tűnt jó ötletnek. A terv közben megszületett, van már elképzelésem, de - amíg nem ugrok neki - minden javaslatot megfontolok, örömmel várok és köszönök!
÷ A beszerelés jó egy hónapot váratott magára, és az ezermester férjem ügyességét dicséri. A szekrényt a helyére próbálva kimértük a kiállások helyét, pontosan felrajzoltuk és kivágtuk - pontosabban én mint inas tartottam, fogtam amit épp kellett, ő meg csinálta :) - a csövek helyét. A vágás előtt egy fúróval készült lyuk az szekrény fedlapján a dekopírfűrész lapjának, s így a vonal mentén pontosan és szépen - sérülés nélkül - kivágásra kerültek először a fedlapon, majd a hátlapon a felesleges részek.
÷ A nehezén így túljutottunk, most már csak a lefolyócsövek betekerése, a mosdók sziloplaszt-ágyas felültetése és a csapok felszerelése várt ránk. És bő két óra munka után, tadadadammmm... boldogság :)
És túl azon, hogy formára, megjelenésre szeretjük így a mosdórészt, örömmel jelenthetem, hogy funkcionálisan is megállja a helyét - praktikus, kényelmes, szóval azt mondhatom, bejött! :)
÷
