Hímzett, öreg szita - így készült

Ezt az öreg szitát - hosszú távollét után, a viszontlátás kitörő örömével együtt - kaptam ajándékba, s bár önmagában is csodás darab, valami többet, kicsit különlegesebbet igyekeztem kihozni belőle - hogy véletlenül se legyen kérdés, mit keres a falon. Nálunk - 3 férfiú mellett - azért ez komoly kérdés ám, amire - ha felmerül - meg kell tudni felelni :)

Bújva a netet sok klassz, ötletes dolgot láttam - anno ITT mutattam őket -, s végül, rátalálva erre az angyalkás monogram gyűjteményre, a hímzés mellett döntöttem. Ez csak azért érdekes, mert én nem hogy hímezni, de még varrni sem nagyon tudok... eddig soha szükségem nem volt rá, Anyukám bármit, és mindent csodásan elkészít, amit épp csak kigondolok :)

Na, hát ezzel a ca. nulla tudással, némi elképzeléssel és végtelen lelkesedéssel fogtam neki a projektnek, vagyis vágtáztam a Röltexbe fonalért, amivel majd hímezni fogok. És itt jött is az első meglepetés, mert ugyan a szita lyuktávolsága olyan 1,5x1,5mm, viszont amit sikerült újítanom hímzőszálat, az nem hogy keresztszemmel, de egyszálasan, önmagában sem nagyon fért át ezen a lyukon...

SZÚÍRTÁS - IDŐ, MEG MACERA, DE FONTOS ÉS MEGÉRI

Viszont mielőtt a hímzésről írnék részletesebben, van itt valami fontos: mindenekelőtt, még mielőtt a Manzárdba került volna a szita, kapott egy alapos szúirtást biztos, ami biztos alapon - részletek ITT. Erre soha - de tényleg soha - nem érdemes sajnálni az időt, vesződséget, ha régi, öreg fa áll a házhoz, mert ha egyszer így beveszi magát ez a veszedelem a lakásba, onnét kiűzni sokkal-sokkal macerásabb!

Jó egy hét nejlonos izzasztást és szellőztetést követően, miután a szita garantáltan bogármentesedett, kezdődhetett (VÉGRE!) az érdemi munka.

------------------

KELLÉKEK:

------------------

» minta, amit varrni fogunk
» régi szita - szúmentesítve
» hímzőcérna - nálam DMC4 BLANC, 100% pamut, 8m/motring, össz. 3db
» vastag, és nem túl hegyes tű - talán gobelinhez való, ha jól emlékszem
» kisolló

opciós tétel(ek):
» fejre húzható nagyító - vicces, de nekem muszáj volt, különben nem láttam, hogy épp mit művelek...

LÉNYEGESEN JOBBAN LÁTHATÓ A MINTA A KÉPERNYŐN, MINT NYOMTATVA

» a mintát, amit végül választottam - ITT - ugyan kinyomtattam, de úgy nem nagyon sikerült követni, hogy épp hol tartok vele, mert pici és homályos volt. Így az lett a megoldás, hogy a monitoron felnagyítottam amekkorára tudtam, s mindig az a sor volt a képernyő felső szélén, amit épp varrtam - így láttam is, sőt számolni és haladni is tudtam. Gyanítom, hogy gyakorlott keresztszemezőknek, gobelin varróknak megvan ehhez a bevett, jó gyakorlata, és monitor tuti nem kell hozzá, nekem egyelőre ez volt a legegyszerűbb :)

---------------------

ÍGY KÉSZÜLT

---------------------

MANKÓNAK FŰZÖTT SEGÉDSZÁLAK A SZITA KÖZEPÉN

1) Megkerestem a szita közepét - leszámolva - s behúztam, mint origót, egy-egy szál fonalat függőlegesen és vízszintesen, hogy legyen mihez tartanom az elején. Később, ahogy a minta nőtt, és egyre kivehetőbb lett, ezeket a segédszálakat kihúztam

2) A mintát a bal szélen álló angyallal kezdtem a közepétől felfelé haladva, talán mert balkezes vagyok, s így esett leginkább kézre

AHOGY ALAKULT A MINTA, KIKERÜLTEK A VEZETŐSZÁLAK

3) Első körben próbáltam keresztszemmel varrni, de ezzel a fonallal (amit itt már a második, az első még ducibb volt :)) a vastagsága okán ez egyáltalán nem működött. Így letettem róla, s csak egyirányba - mint utóbb kiderült, gobelin öltéssel - varrtam a mintákat, általában alakzatonként, ahogy adta magát

4) Folyamatosan haladtam, de egyrészt a szita átlátszósága, másrészt a csak egy irányba néző öltések miatt némiképp átalakítottam, egyszerűsítettem a mintát, úgy, ahogy nekem tetszett

5) Mivel a szita tényleg régi darab, és bár óvatosan lesmirgliztem, poroltam a varrás előtt, azért a finom rozsda folyamatosan piszkolta a fonalat, ezért rövid fonalakkal dolgoztam, sokszor fűztem be új szálat a tűbe. Féltettem ezt a szitát, ezért nem akartam rozsdamarózni a szitaszövetét - nehogy kilyukadjon -, viszont így a fehér fonállal nagyon kellett óvatoskodni. Legközelebb ha ilyenhez fogok, óvatosan picit rozsdátlanítom, lesz, a mi lesz...

HÍMZETT SZITA - ÍGY ALAKULT A MINTA

6) Miután elkészült a varrás, a szita visszáján eltisztáztam a hosszabban maradt szálakat

7) Végül pedig színtelen bútorviasszal átkentem a szita farészét, s voilá, kész is vagyunk!

És van itt még valami, ami tudom, hogy nem mindenkinek lehetséges, de nekem nagyon-nagyon sokat segített: a munka kétharmada során Anyukám itt ült mellettem, bíztatott és bátorított, kottázta, hogy most mennyit jobbra, meg mennyit balra... hálás vagyok nagyon érte💕

„Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, 

mint aki nem vall szégyent a munkájával, 

hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.”

2. Timóteus 2:15 

Most egyelőre csak így natúr, az ünnepre készülődve pedig egy kis egy szalaggal kiegészítve díszíti majd a konyhát - és az a helyzet, hogy mindnyájunkat - még a srácokat IS! - nap, mint nap elbűvöl, egyszerűen öröm ránézni :)

Ha tetszett a bejegyzés, és kíváncsi vagy a folytatásra, maradj vonalban! - add meg az e-mail címed itt jobb oldalt a lap tetején, s küldjük a friss híreket! 

VAGY

csatlakozz a blog Facebook oldalához itt! -

ahol minden nap új infókkal, és örömmel várunk :)