2018. július 13., péntek

Ciki-e a zsibi?

Ciki-e a zsibi? I Manzard9

Egy FB bejegyzés kapcsán – amiben a Manzárd legújabb lakójáról, egy bűbájos pillangótündérről írtam – merült fel, hogy lehet-e, kell-e, jó ötlet-e bolhapiacon vásárolni, mennyire gáz - vagy nem - mások kikukázott holmijai közt válogatni, abból berendezkedni, vannak-e korrektek, az itt zömében cigány kereskedők között, és amúgy meg „mennyire ciki már ez az egész”?!

A hétre ugyan először mást gondoltam – szépen alakul az a40, lenne is mit mesélni –, de tartom annyira érdekesnek, ha tetszik, megosztónak a bolhapiac témát, hogy ma mégis erről beszélgessünk. OK, most csak én írok, de bízom benne, hogy lesz hozzá mástól, Tőled is mondandó! :)

» Kereskedők
Régóta járok bolhapiacra, s volt egy olyan időszak az életemben – amit egyébként imádtam, s máig fülig érő szájjal emlékezem rá, a hajdani „Leander éra”… talán írok is róla majd, ha érdekes –, amikor ’hivatalból’, áruért jártam az Ecserire, heti rendszerességgel. Máig tartó jó kapcsolat fűz néhány, amúgy cigány kereskedőhöz abból az időből, s már csak ennek okán is méltatlannak tartom a feltételezést, hogy simlisek, inkorrektek lennének. Bár kétség kívül vannak köztük (is) nagyszájúak, harsányak, sőt akár dörzsöltek is, soha, egyetlen egyszer sem próbáltak meg rászedni, csőbe húzni, sőt sok ’piacos’ fogásra ők tanítottak.

Ezek a kereskedők sokat és keményen dolgoznak – hét közben szedik össze, akár sok száz km árán az árut, a textilesek pl. szépséges régi csipkéket, drapériákat, majd mossák, javítják, vasalják, szabják, etc. – addig is, míg szombat reggel kiállnak a portékáikkal, és veszettül értik, tudják a kölcsönösen előnyös, fair üzletvitelt - szerettem velük dolgozni.

Bolhapiac I Manzard9

„… ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 
Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, 
hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 
és senki se a maga hasznát nézze, 
hanem mindenki a másokét is.”
Filippi 2:2–4

» De minek megy az ember ócskáshoz, mikor az üzletekben is árudömping van?
Sz'tem leginkább azért, mert egyrészt itt millió olyan különleges, ritka, spéci tárgy között válogathatunk a közel- és régmúltból, amik képesek egyedivé, érdekessé, izgalmassá tenni a teret, amitől az szikrát, spirituszt kap, s meglesz az az igazi 'WOW' érzés, másrészt egy zsibitúra utazás a múltba, vissza a gyerek-, tinikorba, szóval, maga a kaland :), harmadrészt pedig, szinte biztos, hogy ilyesmihez itt jutunk a legjobb áron.

» Alku
Alkudozni – bár tudom, hogy van, akinek maga a pokol - sz’tem nem csak érdemes, de izgalmas is, és jó hír, hogy tanulható! Csak csinálni kell, s belejössz :)

Árat mindig az eladó mond először – akkor is, ha azzal nyit, hogy „Na, mennyit adna érte, Szépasszony?” Elsőre lehet fura a „miért, mennyiért adja?” viszontválasz, de hát övé a portéka, ő tudja, mit kér érte, nem?! Az első kapott ár jellemzően – de nem mindig, itt is akad ellenpélda – jó magas, olykor akár sokkoló, mert ez a piac, minden annyiba kerül, amennyit adnak érte. Szóval, válaszként mehet egy ca. 20%-kal alacsonyabb ajánlat, mint amit végül fizetnénk, s így már benne is vagyunk az alkudozás kellős közepében – innét már szalad a szekér… :)

» Otthon a zsákmány
Hazaérve a cuccal, érdemes rögtön nekiugrani a szalonképessé tételnek – üveg, porcelán holmik fertőtlenítős, mosószeres lemosás, textilek úgyszint, ezüst, alpakka – sós-szódabikarbónás fürdő, kisbútorok ecetes vizes átmosás, etc. Ami fontos: ha a bútor, vagy egyéb fa tárgy szuvas – látni az apró kis lyukakat, szúnyomokat rajta – akkor maradjon a lakáson kívül egészen a teljes mentesítésig, nehogy megfertőzze a meglévő bútorokat, parkettát.


» Piacok
A Manzárdhoz 3 nagy régiségpiac esik elérhető közelségbe, látogatottsági sorrendben - mármint az enyémben - a következők:

> Budai Zsibi – néhány év alatt hatalmasra nőtt vásár a budaörsi virágpiac területén. Hozzám időben a legközelebbi, így itt fordulok meg leggyakrabban. Sz’tem vasárnap érdemes menni, fél8-8 körül, addigra lassan kipakol mindenki, hatalmas az élet. A hivatásos antikosok mellett sok magánszemély is árul - óriási a kínálat, főleg porcelánok, ékszerek, használati- és dísztárgyak, könyvek vannak, festmények, grafikák, de akadnak kisebb bútorok, szőnyegek is.

> Ecseri, sokaknak Tangó – ha nagyobb, valóban régi, antik holmit - lámpát, kisbútort, vagy valami igazi csemegét - keresek, akkor veszem az irányt erre. Az árak, különösen indulóban itt a legmagasabbak, cserébe viszont lenyűgöző a kínálat. Bár egész hetes nyitva tartást írnak, nekem az a tapasztalatom, hogy szombaton érdemes menni, akkor a legnagyobb a piac, sok kereskedő érkezik távolról, akár Miskolc, Eger, Gyula környékéről, de még a határon túlról is. Ínyencek, igazi jó fogásra vágyóknak érdemes 5-6 között érkezi, és már a kipakolás alkalmával lecsapni a tutira. Az itteni kereskedők zömében vérprofik - nagyon ismerik a árujukat, tisztában vannak annak piaci értékével, és azzal is, hogy hogyan tudják a legjobb áron eladni – tanulni lehet, és érdemes is tőlük.

Sok érdekes infó olvasható a piacról, annak történetéről Bruckner Éva: A Zsibárus boszorkány - Az Ecseri piac krónikája a Teleki tértől a Nagykőrösi útig c. könyvében.

> Bakancsos – árban tutira a legkedvezőbb piac, talán mivel annyira a város szélén vagyunk, hogy ide turisták (vs Ecseri) nem nagyon tévednek. A kínálat a Budai Zsibihez hasonló, olyannyira, hogy több árus is van, aki a szombatot itt, a vasárnapot ott tölti. Mivel tőlem a legmesszebbi, s ráadásul van átfedés a budörsivel, így rég jártam arra, pedig klassz, érdemes meglátogatni :)

Szóval, az én válaszom a kérdésre, hogy ciki-e a zsibi: sz’tem egyáltalán NEM ciki, NEM gáz zsibin vásárolni, sőt, igazából az izgalmas, klassz otthonteremtés egyik reális, költséghatékony, fenntartható és nem mellesleg kalandos formájának tartom, s mindazoknak ajánlom, akik örömmel vesznek részt romantikus időutazásokon vásárlásaik alkalmával. Nekem mindig óriási élmény - ki nem hagynám!

Te, ti mit gondoltok erről? Milyen tapasztalataitok vannak? Kedvenc helyek? Merre érdemes országszerte, vagy akár határon túl antikpiacra indulni? - minden infót, véleményt, javaslatot örömmel várok!

÷

Ha kíváncsi vagy a továbbiakra, maradj vonalban! - add meg az e-mail címed itt jobb oldalt a lap tetején, s küldjük a friss híreket! 

VAGY

ahol minden nap új infókkal, és örömmel várunk :)

2018. július 6., péntek

Végre FEHÉR és HERCIG a kamraszekrény :)


Ezzel a mutatvánnyal gyakorlatilag a költözés óta tartoztam magunknak (na, jó!) magamnak. Nem azért, mert bonyolult, vagy költséges, vagy nehéz, inkább egyszerűen csak... - a 'patópálság' vagy mifene :) Végül is, funkcionálisan eddig is tökéletesen működött.

ILYEN VOLT - KICSIT SÁRGA, KICIST LEHARCOLT, DE A CÉLNAK PRÍMÁN MEGFELELT 

Aztán most, hogy a tél végi lépcsőháztűz után úgyis benne voltunk a festésben, a szekrénynek is nekiugrottam, de szó szerint - ami így utólag, öreg hiba volt. Na nem az, hogy ecsetet ragadtam, hanem hogy nem igazán gondoltam át a festést, hanem fogtam az otthon lévő OBI-s 2az1-ben vizes zománcot, és miután mosogatószeres vízzel áttörtem a bútort, kis segítségemmel már kentük is.


A helyzet az, hogy ez a kamraszekrény egy ősrégi, jó 15éve velünk lakó, költöző - amúgy veszettül praktikus - IVAR polcrendszer egyik eleme. Nyers, eddig soha semmivel nem kezelt tömör fenyő az anyaga, és mivel ilyen szép kort megért, kapott napfényt, levegőt bőven, alaposan be is sárgult, mint a fenyőbútorok általában.

A lényeg, hogy sem lakkal, sem lazúrral, sem semmiféle olajjal nem kezeltük soha eddig, szabadon lélegzett, létezett a nyers fa. Amiért ez érdekes: a vizes zománccal átkentve ezt a mi szuperpraktikus, sárgára érett kis szekrényünket, a fájában lévő csersav (tannin) - rekcióba lépve a festék víztartalmával - aktívan dolgozni kezdett, s a gyönyörű fehér terveinket halványrózsaszínes, csíkos borzalommá színezte.

ILYEN FOLTOK ÉKTELENKEDTEK BÚTORSZERTE

Láttam, persze, hogy láttam rögtön az első rtg-et felvíve, hogy fog az alap, elszínezi a fehéret, de bízva a csodába - a remény hal meg utoljára, ugye?! :D - csak kapott még egy rtg. festéket, hátha...

Sajnos, a helyzet nem sokat változott, bár a srácok szerint "frankó ez így, jó lesz már, Ancika!" - és különben is, hagyjuk már ezt az egész festést, felfordulást! - áhh, Férfiak... :) Amúgy valóban jobb lett, kevésbé rózsaszínes, de a fehértől azért messze álltunk. Be kellett lássam, hogy itt most hiába minden reménység, imádság, a csersav dolgozik mint atom, és ha nem szigetelem egy fizikailag is elválasztó, záró réteggel, akkor bizony ez a szekrény fehér nem lesz egyhamar.

2 RTG. FESTÉKKEL JOBB, DE NEM JÓ

Normál menet ilyenkor, hogy az ember fogja, visszacsiszolja nyersfáig a felületet, zárja ezzel a speciális szigetelő réteggel - pl. oldószeres alapozó, sellak, vagy más, kifejezetten erre a célra fejlesztett blokkoló -, majd azt követően jöhet a zománc, akár vizes is, bátran.

Viszont nekem nem fűlt a fogam csiszoláshoz, lévén két rtg. festék már a bútoron, a porból épp elég volt addigra, és a családom türelme is lassan a végét járta - kellett egy B-terv! Kutattam netszerte, hátha megúszom, mígnem beugrott, hogy teszek egy próbát az Otex-szel, hátha...

REMÉNY :)

Ökölszabályként tudjuk, hogy vízbázisú festékre oldószerest soha. Ami miatt mégis adtam neki egy esélyt, az a fentieken túl csupán annyi, hogy mivel ez az anyag egy olyan speciális tapadóhíd - ami, idézem a terméklapról:"megfelel alapozó, vagy közbenső festékként új és korábban festett fa, farostlemez és faforgácslemez felületekre. Jól tapad a csempe, üveg, üvegháló, ..." -, talán nem 'veszik össze' a már felkent, azóta csontszáraz, vizes zománccal.

Másnap reggel nagy elánnal át is kentem mindent egy réteg fehér Otex-szel, és bíztam erősen :) - végül is, ha nem működik, akkor max. 3rtg. festéket csiszolok, és nem kettőt - ennyi! De nem kellett sokat várni, hogy lássam NYERTEM - ahogy száradt a festék, csodás fehér maradt minden egyes négyzetcenti!!! :)

VÉGRE FEHÉR!!! :)

Miután megszáradt a festék, és a polc a helyére került, lelkesen rámoltuk vissza a tartalmát - végre, vége! :) És ha már ilyen pöpec kis kamránk lett, "az üvegtárolók is kapjanak egy kis dizájnt!" felkiálltással ragasztottam rájuk fekete öntapadós vignettát, majd krétafilccel megírtam a cimkéket. Kicsit még pakolásztunk, és íme, ilyen lett:


„...mindenért hálát adjatok, 
mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”
1Thesszalonika 5:18



Nekem amúgy nem a kedvencem ez a szekrényes, polcos megoldás, a zárt kamrát jobbnak tartom, de helyszűke miatt itt így döntöttünk - sokminden szem előtt, kicsit 'zsibis' feeling... már megszoktam :) Nálatok hogy van ez? Van, ami szem előtt van? - melyiket szeretitek, tartjátok praktikusnak?


Végül még egy gondolat a festéssel kapcsolatban:
Azt nem tudom, hogy más festékekkel is működik-e ez a procedúra, de talán nem is ez a lényeg. Inkább csak annyi, hogy érdemes próbálkozni, új, járatlan utat is megismerni - kiváltképp, ha nincs különösebb vesztenivalónk! -, mert legalább 50% az esély, hogy klassz lesz a végeredmény! :) HAJRÁ!!!

÷

Itt a Manzárdban is találtunk új feladatokat - komolyan! ennek sosincs vége :D, s közben az a40 is alakul: csövezés kicserélve, vezetékek újrahúzva, szárad az szépséges, tükörsima aljzat és ma lett 32A-es villanyóra is - hallelujah! :) Ha kíváncsi vagy hogy hogy haladunk, maradj vonalban! » add meg az e-mail címed itt jobb oldalt a lap tetején, s küldjük a friss híreket!

VAGY

ahol minden nap új infókkal, és örömmel várunk :)

÷

Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő termékekről azért írok, mert jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.

2018. május 22., kedd

A váci antikosok: Ódon-Fon és Tolerián Antik


Majdnem lettek szép, és 'nem horroráras' réz padlóösszefolyók az a40-be. De csak majdnem… - részletek legközelebb. Viszont ha már Vácra keveredtünk, hogy ne legyen full-luftos a nap, körbejártuk az antikraktárakat, hátha ott akad valami :) Mondjuk, mint legutóbb a Pitypang lámpa, vagy anno a nagytálaló - sose' lehet tudni!

Sz'tem, ha az ember szereti a régi dolgokat, Vác, és az Ódon-Fon + Tolerián Antik kettőse megkerülhetetlen. Pontosabban érdemes velük számolni, mert az árak ugyan általában picit magasabbak, mint a piacon, cserébe viszont hatalmas a kínálat koncentráltan, egy helyen, amivel rengeteg időt lehet spórolni. Szóval, ha valaki épp keresésben van, mutatom, mi mit láttunk - hátha...


„Vassal formálják a vasat, 
és egyik ember formálja a másikat.”
Példabeszédek 27:17


Az Ódon-Fon-nál kezdtünk, ahol elképesztő mennyiségű és szépségű antik holmi van lenyűgöző rendben, áttekinthetően. Érdekesség, hogy vannak egészen különleges darabok, kuriózumok, mint pl. a századfordulós orvosi eszközök, bútorok, vagy a szatócsbolt kellékei, melyek nem megvásárolhatóak, de bérelhetőek.




És akkor nézzük a nekünk szóló kínálatot:



Székek - garnitúrák is - minden mennyiségben. Néhányat közelről is megnézegettünk, kipróbáltunk - használható, masszív darabok. Asztalokat régieket, s azok mintájára gyártott újakat is találtunk.



Sokféle, köztük néhány megejtően szép, és meglepően jó állapotú antik porcelán mosdó várja új gazdáját.


Szekrények, komódok, vitrinek, ágyak, ládák, lócák, sőt antik tűzhelyek, gyalupadok is ilyen glédában, hozzáférhetően és megnézegethetően állnak hosszú, hosszú sorokban az egykori öntödei csarnokban.






A régi bútorok mellett festmények, órák, tükrök, konyhai használati és dísztárgyak, régi szőnyegek, antik textilek, kosarak, lámpák, fürdőkádak, dézsák, sőt evezők és sílécek, de még trófeák is megtalálhatók az emeleti bemutató részen - győzzük csak végigjárni :)






És ha valaki esetleg stílusos kerti bútort, vagy dekort keres, hát abban sincs hiány. Remek garnitúrákat, a '70-es évek vidám balatoni nyarait idéző retro székeket és padokat, kecses rozsdás vasfogasokat láttunk, meg hercig kis fa taligákat.





És mindez csak egy nagyon kivonatos bemutató, lévén gép nem volt nálunk - csak teló -, de sz'tem így is túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ebben a műfajban ők az egyik legtutibb hely - rengeteg a csudaság, jó nehéz a választás :)

Aki még bírja szuflával - ugorjunk be a egy hangárral hátrébb, a Tolerián Antik-hoz!
Időről időre visszajárok, mert rengeteg csodás, izgalmas holmi lelőhelye, igazi kincsesbánya :) Talán abban különbözik leginkább a másik áruháztól, hogy itt sokkal több antikolva, koptatva felújított bútor van, s hozzá rengeteg - sz'tem most épp kicsit túl sok is - a régiek mintájára készülő, régies kiegészítő, dekor, csecsebecse.

De menjünk be, nézzünk körül:



Szédítő az anyagok, színek, formák kavalkádja, mint valami elvarázsolt kastélyban :)


A kristálycsillárok közül ez a fenti dobogtatta meg leginkább a szívünk, és sajnos - nagyon sajnos! - épp sehová nem passzol ez a kis copf vitrin az üveg elé vezetett girlandokkal...


A patinás régi bútorok mellett gyakoriak a krénfehérre festett, koptatva felújított darabok.




És íme a nap szépe - legalább is nekünk tutira - ez a míves, patinás, festett vaságy. Első látásra szerelem :)





A lámpa szekció kifejezetten erős - hatalmas régi csarnoklámpáktól, kisebb csigásokon, antik kristály csillárokon és falikarokon át az újonnan készült, klasszikus stílusú asztali lámpákig bezárólag széles a választék.



Ha a szomszédban esetleg nem találtunk volna széket, vagy lábas kádat, itt is érdemes ám körülnézni :)


És amit az elején említettem, hogy kicsit mintha elburjánzott volna most a barokk. Hozzám ez a fajta pompa nem áll közel, így kevéssé mozgatja meg a fantáziám - bár az is lehet, hogy ez már a korral jár :P





Mindemellett sok csodás dolog akad itt is, akár csak az előző helyen, sz’tem elérhető, reális áron -  jószívvel ajánlom őket felfedezésre. Cím: Vác, Naszály út 18. - érdemes a két depóra ca. 3-4 órát szánni, fantasztikus élmény :)

÷

Közben itt a Manzárdban (némi rumli közepette) festünk, és az a40 is alakul. Ha kíváncsi vagy hogy hogy haladunk, maradj vonalban! - add meg az e-mail címed itt jobb oldalt a lap tetején, s küldjük a friss híreket!

VAGY

ahol minden nap új infókkal, és örömmel várunk :)

÷

Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő üzletekről és termékekről azért írok, mert jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...