Mi a baj vele? Miért nem működik?
Forgattam a kérdést, és nem értettem, hogy hol a bibi. Nem értettem, hogy a használói ódákat zengenek róla, én meg küzdök, mint malac a jégen. Klasszisokkal jobbnak tartják, mint a többi, más anyagot, nekem meg ha jól fed, baromi csíkos; ha szépen terül, meg nagyon átlátszik az eredeti szín...
Mindemellett a dobozon az áll, hogy 1rétegben - EGY! RÉTEGBEN - kiválóan fed. Őrület! - ott álltam egy rakás székkel, asztallal meg komóddal, és vakartam a fejem, hogy mitévő legyek. A helyzetet súlyosbította, hogy ca. 2ezer km-re voltunk itthonról, nagyon-nagyon szuftéros időkerettel - szóval tökölésre pont semmi szükség.
De kezdem egy kanyarral előrébb: úgy alakult, hogy Zsófihoz a berendezkedéskor került néhány jó formájú, de 'némi tuningra' érett bútor. Lévén a legközelebbi Tikkurilla forgalmazó ca. 150km-re tőlünk, így a helyi festékboltban gyors döntés született, krétafestékkel festünk.
Úgyis tervben volt már, hogy kipróbálom, csak a bizonytalantól való ódzkodás, hogy eléggé tartós-e, mennyire sérülékeny, etc. visszatartott. Most viszont a festék itt van, elméletileg - pontosabban a rajta lévő cimke szerint - egy rétegben tuti, extra gyorsan szárad... szóval, hajrá! :)
Festés előtt minden versenyzőt alaposan lesuvickoltam mosgatószeres vízzel, és nagy elánnal, bízva a festékben és magamban :) - nekifogtam. Első körben a székeket vettem kezelésbe, lévén új anyag - gondoltam itt kitapasztalom, hogy mit-hogyan, mire a nagy asztallaphoz érek.
Eksön előtt a festéket alaposan felkevertem. Meglepő volt, hogy - az eddig használt zománcokhoz képest - nagyon sűrű, olyan 'jófajta tejföl' szerű anyag. A szaga semleges, és könnyen önthető, kanalazható. Úgy terveztem, hogy csakúgy, mint általában eddig minden festésnél, ecsettel viszem fel az anyagot, s hengerrel fogom átgurítani, hogy szép egyenletes legyen a felület, különösen, mivel a leírás is ezt javasolta.
Őszinte leszek - rögtön, az első néhány ecsevonás után csalódott lettem. Csalódtam, mert láttam, hogy brutál sok anyagot kell felkennem ahhoz, hogy 1rtg-ben fedjen, és ha erre hengerrel rágurítok, az frankón leszedi a felvarázsolt festéket - szóval, nekem ez így nem fog menni.
OK, semmi vész, akkor kenem vékonyabban, hengerezem, s majd 2rtg festék lesz - nem gáz, gondoltam. Csakhogy higítatlanul - mert hogy higítnai nem kell, áll az útmutatón -, hengerezve sem az igazi, átüt rendesen az eredeti szín, a henger sokat visszaszed, és nem terül el a festék - ha sok akkor sem, ha kevés, úgy meg pláne nem -, nem lesz sima felület. És hát milyen már ez?! - ld. fenti kép.
Na, ekkor
kérdeztelek benneteket a FB-on, hogy ki mit csinál, hogyan fest ezzel a 8. világcsodával, mert eléggé elbizonytalanodtam :) Ezúton is hálás köszönet mindnyájatoknak, akik írtatok, bátorítottatok, mert bár a válaszok elég nagy szórást mutattak, de segítőkészek, vidámak, bíztatóak és inspirálóak voltak - köszönöm! :)
Olvasgatva a tippeket, és a bútorfestős
Fess'n velem! csoportban, illetve néhány amerikai blogger beszámolóját, plusz végiggondolva a saját tapasztalataimat, a következőre jutottam: teljesen téves részemről tükörsima felületet remélni! - ez ecsettel és hengerrel, plusz higitatlan festékkel tuti nem fog menni. Nem, mert ez a festék NEM ERRE van, nem erre találták ki.
A krétafestéket leginkább a shabby, vintage, picit éltesebb, kopottasabb stílushoz fejlesztették, ahol pont az a lényeg, hogy pl. az ecsettel felvitt texturált felületet színes - barna, szürke, etc. - vax-szal átkenve, a felületen a pici ecsetnyomokba, barázdákba, apró felületi egyeneltlenségekbe beletapad ez a vax, s így alakul ki ez a régies, kopottas látvány.
Felszabadító élmény volt rájönni, hogy széllel szembe próbálkoztam idáig :)
A fenti revelációt követően taktikát váltottam :) Azt találtam ki, hogy:
1) kicsit higítom a festéket, hogy tudjon terülni a felületen,
2) vastagon kenem fel az ecsettel, és az ecsetet minden festékezés előtt vizezem, hogy könnyebben, egyenletesebben vigye a festéket,
3) hengerezek, és utána nem kapok frászt, hogy zizis, morzsás, rücskös - ld. fenti kép - a felület, mivel ha megszárad, majd kicsit megcsiszolom, hogy egyenletes legyen,
+1) elfogadom, hogy NEM lesz tükörsima, dukkózott a felület, mert ez a festék nem ilyet ad - bár azért titokban reménykedtem, hogy majd addig csiszolom... :)
És jelentem, GYŐZELEM! - a haditerv működött :) A fenti képen látszik, hogy elég vastagon kentem a festéket - egyrészt azért, hogy fedjen, másrészt meg, hogy legyen miből csiszolni, ugye?!
Fent a 3 bal oldali pálcán már rajta a 2. rtg festék - sz'tem elég látványos a különbség. Itt volt az, hogy végre fellélegezhettem, tudtam, hogy klassz lesz, amit csinálok.
És itt egy rövid kitérő: nincs nekem semmi bajom a koptatott, öregített, shabby bútorokkal, sőt! A szépek nagyon tetszenek, bájosnak találom őket a számukra megfelelő helyen. De ezek a készülő bútorok egyrészt nem nekem kellett, hogy tetszenek, hanem Zsófinak, akinél ez a kopottas cucc tuti nem megy át - amúgy itt, ebben a környezetben és alapanyagból nekem sem -, másrészt pedig hajtott a kihívás is, hogy NEM IGAZ, hogy ennyi festéssel, felújítással a hátam mögött kifog rajtam ez az anyag :)
És ők itt az első fecskék - nagy boldogság volt végre késznek tudni az első adagot :) Széket festeni amúgy sz'tem pont ideális gyakorló feladat, akár kezdőként is - nincsenek túl nagy, egybefüggő felületek, haladós és nagyon látványos.
Utoljára hagytam az asztallapot, lévén nagy, homogén felület. Picit higított festékkel kentem tempósan, és azonnal hengereztem, de az első réteg így is elég rücskös rajta. Kétségbe nem estem, csiszolásra készültem már a festés alatt :)
A festék csiszolásához egy erősebb, K120-as vásznat és egy finom, 180-as szivacsot használtam. A fenti képen az első réteg, míg az alón a 2. rtg. festék utáni munka látható. Sokat vissza kellett csiszolni ahhoz, hogy szép, egyenletes felületet kapjak.
Feltételezem, hogy ha jobban higítom, még terülékenyebbre engedem a festéket, úgy kevesebbet kellene csiszolni a simasághoz, azonban a hozzáadott víztől ez a festék kicsit pezsgős, levegős lett, ahogy kentem fel, légbuborékok keletkeztek a felületén, így abba az irányba nem próbálkoztam.
A végén a székek és az asztal is színtelen viaszbevonatot kapott, ami védi a festékréteget a szennyeződésektől, nedvességtől, és finom, selymes tapintást ad a felületnek, lehetővé teszi tisztítását.
A vaxot egy puha pamutronggyal vittem fel, s mivel az asztallap nagyobb forgalomnak örvend, mint a székek, rá végül három réteg viasz került.
És hát dobpergés, meg minden egyéb csinnadratta, mert elkészült az étkező! - méghozzá nem is akárhogy! Meglepetésnek szántam, és nagy tetszést aratott a szoba hangulatához igazodó szalagos asztallap :) - klassz kis sarok lett a
nappaliban.
„Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson
a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt”
1. Thesszalonika 3:12
Amilyen nehezen indult, végül nagy örömömre, igazi sikersztori kerekedett ebből a tuningból - Zsazsa el volt ragadtatva :) Én sokat tanultam, s azt nem mondom, hogy mostantól átnyargalok a krétafestékre, mert általában közelebb áll hozzám a "légy elcsúszik rajta" dukkózótt simaság, de hogy lesz még közös attrakciónk, abban biztos vagyok! :) Ti, mivel festetek? Melyik a kedvenc?
÷
Ha tetszett a bejegyzés, és érdekel a folytatás,
ahol minden nap új írással, és örömmel várlak :)
