A MÉGSEM Barbie-nappali

Ez a szoba úgy indult, hogy fekete-fehér-rózsaszín lesz. Legalábbis, a kislányunk így tervezte, ilyesmi képeket válogatott az ötletmappába. Viszont a falak frissen festett bézsek, az új padlószőnyeg és lámpabúrák erős tejeskávé árnyalatúak, és a függönyök is inkább vajszínűek - ráadásul klasszak, kár lenne értük. Szóval, belépve, az első blikkre kiderült, hogy érdemes lesz kicsit módosítani a tervezett színskálán.

De mielőtt a részletekre térünk, előljáróban talán az érdekes, hogy ez a lakás egy angol kertvárosi sorház egyik ingatlana, és várhatóan két évig lakja Zsófi. Így a berendezésnél leginkább a "legyen benne valami - kényelmes - praktikus - jó áron" négyszögben igyekeztünk mozogni - utólag, sz'tem elég eredményesen :) 

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, 

kivéve egymásnak szeretettel. 

Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.”

Róma 13:8  

Ilyen volt a nappali az első reggelen: 

Nagyon klassz - inkább a mindennapok, mintsem fotózás szempontjából - hogy reggeltől késő délutánig sok-sok napfényt, ragyogó világosságot kap a szoba, így óráról órára más-más arcát mutatja. .  

Feltérképezve az adottságokat, az eredeti elképzelésből a fekete-fehér, mint majd' mindennel jól passzoló alap megmaradt, s mellé aranyakat, barnákat, szürkéket választottunk. 

A berendezésnél azt tartottuk szem előtt, hogy legyen elég ülőhely nagyobb társaság számára is. Így a nagy kanapéágy mellett a mi lassan 25 éves - te jó ég! hihetelten, de igaz :) -, fekete, favázas IKEA foteljeink álltak hadba - milyen jó, hogy anyukám a padláson megőrizte! :) -, egy-egy  puha báránybőr betéttel.

És ha valakinek a szeme képet, lámpát, vagy csak úgy valamit kíván a két fotel közé - jelentem, a miénk is! Sőt, az állólámpa már meg is van, csak épp egy frankó ernyő hiányzik -  a projekt folyamatban! :)

A tévének olyan szekrényt kerestünk, amibe pakolni, tárolni is lehet. Időnk nem sok volt, s mivel online újonnan nem találtunk semmi olyan igazán jót, végül egy régi tálalókomódot választottunk, ami némi tuninggal pont jó lett ide :) 

Ugyan van a konyhában egy kis reggelizőpult, de barátokkal vacsizni, kényelmesen vasárnapi húslevest kanalazni bajos lenne ott. Mivel a szoba elég nagy, és a konyhával szomszédos, adta magát ez a sarok étkezőnek.    

Az asztal a székekkel együtt nem került egy vacsora árába, és egy kis festékes 'ráncfelvarrást' követően beköltöztek a sarokba. Amúgy sz'tem Anglia a bútortuningolók Mekkája - meglepően jó áron találni szebbnél szebb darabokat. Lenyűgöző, komolyan.

Sok tanulsággal szolgált ez az itteni munka. Most először használtam krétafestéket, és hát az nagyon nem úgy működik mint a zománc. Nem jobb, vagy rosszabb - de más, teljesen. Sokat kínlódtam, próbálkoztam, mert nem terült, csíkos volt, etc. és sok bíztatást, ötletet is kaptam - részletek itt - gyakorló felhasználóktól, amit ezúton is hálásan köszönök, köszi, Lányok! 

Végül aztán csak kialakult egy (nekem) működő technika, olyan, aminek az eredménye végre tetszett. De ami még ennél is fontosabb, ami tetszett Zsófinak.

Lehet írok erről majd bővebben, ha akad akit érdekel - akad?

Az étkezőnél - meg a kanapé felett, és a hálóban is - éltünk a legegyszerűbb, de legtutibb dekorral, minigalériát szögeltünk. A képeket Zsófival közösen válogattuk egy Pinterest albumba. Itthon nyomtattam őket, és egy gyönyörű, nagy mappába utaztattam Angliába :), ahol előbb a mindenhonnét (pince, padlás, charity shop...) összeegerészett aranyra fújt keretekbe, aztán - a boruló színvilág következtében létrejött teljes kalamajka, és újratervezés után - a falon landoltak.

Az étkező (de lehet az egész lakás, nekem) legklasszabb darabja ez a napsugaras tükör, ami hosszas utánjárás, hacacáré, barkács után - bővebben itt - került ide. Amint megláttam, tudtam, hogy EZ AZ, de feltéve még sokkal menőbb - nem tudom, fényképen átjön-e - ott, a helyén, nagyon él.

Itt, a komód felett még van egy kis hiány. Az ötlet megvan, már csak találni kell - addig is, ideiglenesen egy balrinát támasztottunk oda, a szembefalon lakónak a párját.

A komódot szintén krétafestékkel gyógyítottuk idevalóra. És a meglepetés: festés előtt - leszerelve az összes alkatrészt róla - megpillantottuk a zár feiratát: ELZETT. Ki tudja, még az is lehet, hogy a szekrény is itt készült?! 

A lerakókat - itt, a fotelek, és a kanapé mellett - szettben találtuk, és szerelem volt első látásra. A  tömör márvány asztallap nagyon, az eredetileg fekete vaslábak kevésbé jöttek be, így azokat aranyoztuk gyorsan.

Elég sok képet kellett feltenni a lakásban, amihez a férjem egy új, pikkpakk haladós módszert talált ki - részletek itt -, nekünk nagyon bejött.

A kanapé sötétszürke, fekete, arany kiegészítőket kapott, ami majd az évszakokkal változhat - most minden esetre mindenki boldog ezekkel :)

És így kb. körbe is értünk a nappalin, a végére van itt még pár nekem kedves részlet:

Hát ilyen lett a gellert kapott Barbie-projektünk :) - mi ketten (bár ez kevésbé releváns) és Zsófi is boldog vele, HURRÁ! :)) De nem ám csak ezzel, a hálóval még inkább! - szóval, FOLYT. KÖV.

 ÷

Ha tetszett a bejegyzés, és érdekel a folytatás,

csatlakozz a blog Facebook oldalához itt! -

ahol minden nap új írással, és örömmel várlak :)