Klasszul alakulnak a fiúk szobái - finiseltük a létrákat, kész a parapet -, a szekrények beépítése van soron a galéria alá. De mielőtt elmerülünk a részletekbe, mutatok egy, az Ádiszobába már elkészült - reményeink szerint sorsfordító! - bútordarabot.
“A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet,
a jó hír felüdíti a testet.”
Példabeszédek 15:30
Mivel szerkezetileg stabil, éltes kora ellenére - anno 1972! - jó állapotú darab, úgy döntöttünk, csupán színt kap, aztán hajrá! A munkában ezúttal is Anyukám volt segítségemre, s alább a részletek, hogy pontosan mi történt:
------------------------
ÍGY KÉSZÜLT
------------------------
1) A fiókokat megszabadítottuk a katalógusrendezőktől, mindegyikből akkurátusan kiszereltük a vasat. Igen, jól látod! - minden fiók alja (lévén katalóguscédula tartó) lyukas. Lehetne komolyabb farost, vagy rétegelt lemezzel bélelni őket, de mivel a rés viszonylag keskeny, s a bele kerülő dolgok jellemzően nagyobbak ennél, így nálunk vastag színes karton lett a megoldás.
2) Csiszolás: fogalmam sem volt, hogy mit tudok kezdeni a bútoron lévő lakkal - 45! éve csak rajta van, s az akkori lakkok némelyike eszméletlen ragaszkodó fajta. Így duplán készültem: egyrészt a már jól bevált Tikkurila Otex alapozót választottam alapnak, hogy ha marad a lakk, akkor is atombiztos legyen a festésünk, másrészt nekiláttunk csiszolni.
A szekrényvázat, fiókelőlapokat átcsiszoltuk közepes vászonnal, s meglepően jól elengedték a régi lakkot - sima, homogén felületeket kaptunk.
3) Mielőtt nekifogtunk a festésnek, a fiókokat körben, az előlap mögött kimaszkoltuk, hogy szép elvágólagos legyen a festett-nem festett rész határa.
4) Alapozás: Akár elég lett volna egy normál vizesbázisú alapozó is, miután könnyen, és alaposan sikerült a lakkot eltávolítani, de Otex-szel készültem, így azzal alapoztunk. A festéket ecsettel hordtuk fel, és szivacshengerrel terítettük. 24 óra száradás után finom vászonnal átcsiszoltunk minden alapozott felületet, hogy szép, egyenletes legyen majd a fedés.
5) Festés: Fedőfestéknek szintén a Tikkurilától választottam, egy korábban már nálam jól vizsgázott, selyemfényű oldószeres zománcot - Empire-t. Anno komódot festettem fehérre ezzel a festékkel, és könnyen, szépen tudtam vele dolgozni, így - bár most sötétkék volt a szín - nem sokat teketóriáztam.
Klassz ez a festék, mert egy kicsit zselés - nem csöpögős - állagú, könnyű felhordani, viszont a szivacshenger ALKALMATLAN hozzá - legalább is, én így tapasztaltam. Talán pont a testesebb, zselés állaga okán a szivacs visszahúzta a festéket, foltossá tette, végül a velúrhenger működött jól.
Festés előtt kimaszkoltuk szalaggal a lábakat - terveztem térdvédőt neki :) -, s most is, mint az alapozásnál, fejtetőre fordítva, alulról felfelé haladtunk.
A második kék réteg a 24órás száradás után került fel, és jól húzott, jól fedett. Nagy tanulság ennél a munkánál, hogy nem érdemes az alapozó szinezésén spórolni. Ha már az Otex-et is színesen - ha nem is olyan sötétkéken, de kékes árnyalatban - vittük volna fel, szebb, egyenletesebb lett volna az első réteg zománc. Legközelebb, hasonló esetben tuti, hogy nem fehér lesz az alap!
A fiókelőlapokat és a "térdvédő"-t maradék festékkel - OBI 2az1-ben selyemfényű vízbázisú zománc - festettük. Mivel kicsi, kevés felületről van szó, és volt maradék, így feleslegesnek tartottam festéket vásárolni - jól mutat, és anyagában is illik a két (fehér-sötétkék) eltérő, de tapintásra, kinézetre hasonló anyag.
Ebben a két/több színű pingálásban egyébként az a macera, hogy ki kell várni, míg megszárad a sötét anyag csontra, azután lehet csak kimaszkolni, s kenni a világosat. Érdemes amúgy mindig a sötéttel kezdeni, azt festeni először, úgy szépen javítható, alakítható a világos mellette - nekem ez jött be eddig.
5) Végül - miután mindenki szines és száraz lett - helyükre kerültek a fiókok, a Sokfiókos pedig a szobába. Egyelőre ideiglenes a helye, és még kicsit alakul(hat) is, de már most remekül szolgál, ezernyi kincs lakik benne :)
Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő festékekről, termékekről azért írok, mert beváltak, jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.
2) Csiszolás: fogalmam sem volt, hogy mit tudok kezdeni a bútoron lévő lakkal - 45! éve csak rajta van, s az akkori lakkok némelyike eszméletlen ragaszkodó fajta. Így duplán készültem: egyrészt a már jól bevált Tikkurila Otex alapozót választottam alapnak, hogy ha marad a lakk, akkor is atombiztos legyen a festésünk, másrészt nekiláttunk csiszolni.
A szekrényvázat, fiókelőlapokat átcsiszoltuk közepes vászonnal, s meglepően jól elengedték a régi lakkot - sima, homogén felületeket kaptunk.
3) Mielőtt nekifogtunk a festésnek, a fiókokat körben, az előlap mögött kimaszkoltuk, hogy szép elvágólagos legyen a festett-nem festett rész határa.
4) Alapozás: Akár elég lett volna egy normál vizesbázisú alapozó is, miután könnyen, és alaposan sikerült a lakkot eltávolítani, de Otex-szel készültem, így azzal alapoztunk. A festéket ecsettel hordtuk fel, és szivacshengerrel terítettük. 24 óra száradás után finom vászonnal átcsiszoltunk minden alapozott felületet, hogy szép, egyenletes legyen majd a fedés.
5) Festés: Fedőfestéknek szintén a Tikkurilától választottam, egy korábban már nálam jól vizsgázott, selyemfényű oldószeres zománcot - Empire-t. Anno komódot festettem fehérre ezzel a festékkel, és könnyen, szépen tudtam vele dolgozni, így - bár most sötétkék volt a szín - nem sokat teketóriáztam.
Klassz ez a festék, mert egy kicsit zselés - nem csöpögős - állagú, könnyű felhordani, viszont a szivacshenger ALKALMATLAN hozzá - legalább is, én így tapasztaltam. Talán pont a testesebb, zselés állaga okán a szivacs visszahúzta a festéket, foltossá tette, végül a velúrhenger működött jól.
Festés előtt kimaszkoltuk szalaggal a lábakat - terveztem térdvédőt neki :) -, s most is, mint az alapozásnál, fejtetőre fordítva, alulról felfelé haladtunk.
A második kék réteg a 24órás száradás után került fel, és jól húzott, jól fedett. Nagy tanulság ennél a munkánál, hogy nem érdemes az alapozó szinezésén spórolni. Ha már az Otex-et is színesen - ha nem is olyan sötétkéken, de kékes árnyalatban - vittük volna fel, szebb, egyenletesebb lett volna az első réteg zománc. Legközelebb, hasonló esetben tuti, hogy nem fehér lesz az alap!
A fiókelőlapokat és a "térdvédő"-t maradék festékkel - OBI 2az1-ben selyemfényű vízbázisú zománc - festettük. Mivel kicsi, kevés felületről van szó, és volt maradék, így feleslegesnek tartottam festéket vásárolni - jól mutat, és anyagában is illik a két (fehér-sötétkék) eltérő, de tapintásra, kinézetre hasonló anyag.
Ebben a két/több színű pingálásban egyébként az a macera, hogy ki kell várni, míg megszárad a sötét anyag csontra, azután lehet csak kimaszkolni, s kenni a világosat. Érdemes amúgy mindig a sötéttel kezdeni, azt festeni először, úgy szépen javítható, alakítható a világos mellette - nekem ez jött be eddig.
5) Végül - miután mindenki szines és száraz lett - helyükre kerültek a fiókok, a Sokfiókos pedig a szobába. Egyelőre ideiglenes a helye, és még kicsit alakul(hat) is, de már most remekül szolgál, ezernyi kincs lakik benne :)
÷
Ha tetszett az írás, és érdekel a folytatás, csatlakozz a blog Facebook oldalához! -
ahol minden nap új infókkal, és örömmel várlak :)
÷
÷
Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő festékekről, termékekről azért írok, mert beváltak, jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.
