2017. augusztus 24., csütörtök

Megújult a kimustrált katalógusszekrény


Klasszul alakulnak a fiúk szobái - finiseltük a létrákat, kész a parapet -, a szekrények beépítése van soron a galéria alá. De mielőtt elmerülünk a részletekbe, mutatok egy, az Ádiszobába  már elkészült - reményeink szerint sorsfordító! - bútordarabot.


Egyszerre boldogság, és komoly kihívás egy folyton rajzoló, alkotó gyerkőccel a mindennapokat élni. Öröm, és büszkeség a gyönyörű festményeket, montázsokat nézegetni, a nehéz az, hogy millió papír, karton, vászon, írószer, festék - szóval, csupa fontos csuda dolga bujkál szoba-szerte, összevissza... aki éli, tudja, aki meg nem, hát örüljön! :)

“A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, 
a jó hír felüdíti a testet.”
Példabeszédek 15:30 

Nálunk van egy ilyen kisfiú, meg az ő szobája, ahol több a mindenféle tempera, ecset, akvarell, színes, filc és pasztell kréta, mint egy papírboltban. Ezért örültünk nagyon - ő is, és mi is -, amikor ez a sokfiókos kartotékszekrény hozzánk került. Bíztunk benne, hogy megérkezett a Megváltó :) - és úgy tűnik, működik!


Mivel szerkezetileg stabil, éltes kora ellenére - anno 1972! - jó állapotú darab, úgy döntöttünk, csupán színt kap, aztán hajrá! A munkában ezúttal is Anyukám volt segítségemre, s alább a részletek, hogy pontosan mi történt:

------------------------
ÍGY KÉSZÜLT
------------------------

1) A fiókokat megszabadítottuk a katalógusrendezőktől, mindegyikből akkurátusan kiszereltük a vasat. Igen, jól látod! - minden fiók alja (lévén katalóguscédula tartó) lyukas. Lehetne komolyabb farost, vagy rétegelt lemezzel bélelni őket, de mivel a rés viszonylag keskeny, s a bele kerülő dolgok jellemzően nagyobbak ennél, így nálunk vastag színes karton lett a megoldás.


2) Csiszolás: fogalmam sem volt, hogy mit tudok kezdeni a bútoron lévő lakkal - 45! éve csak rajta van, s az akkori lakkok némelyike eszméletlen ragaszkodó fajta. Így duplán készültem: egyrészt a már jól bevált Tikkurila Otex alapozót választottam alapnak, hogy ha marad a lakk, akkor is atombiztos legyen a festésünk, másrészt nekiláttunk csiszolni.

A szekrényvázat, fiókelőlapokat átcsiszoltuk közepes vászonnal, s meglepően jól elengedték a régi lakkot - sima, homogén felületeket kaptunk.

3) Mielőtt nekifogtunk a festésnek, a fiókokat körben, az előlap mögött kimaszkoltuk, hogy szép elvágólagos legyen a festett-nem festett rész határa.


4) Alapozás: Akár elég lett volna egy normál vizesbázisú alapozó is, miután könnyen, és alaposan sikerült a lakkot eltávolítani, de Otex-szel készültem, így azzal alapoztunk. A festéket ecsettel hordtuk fel, és szivacshengerrel terítettük. 24 óra száradás után finom vászonnal átcsiszoltunk minden alapozott felületet, hogy szép, egyenletes legyen majd a fedés.


5) Festés: Fedőfestéknek szintén a Tikkurilától választottam, egy korábban már nálam jól vizsgázott, selyemfényű oldószeres zománcot - Empire-t. Anno komódot festettem fehérre ezzel a festékkel, és könnyen, szépen tudtam vele dolgozni, így - bár most sötétkék volt a szín - nem sokat teketóriáztam.

Klassz ez a festék, mert egy kicsit zselés - nem csöpögős - állagú, könnyű felhordani, viszont a szivacshenger ALKALMATLAN hozzá - legalább is, én így tapasztaltam. Talán pont a testesebb, zselés állaga okán a szivacs visszahúzta a festéket, foltossá tette, végül a velúrhenger működött jól.


Festés előtt kimaszkoltuk szalaggal a lábakat - terveztem térdvédőt neki :) -, s most is, mint az alapozásnál, fejtetőre fordítva, alulról felfelé haladtunk.



A második kék réteg a 24órás száradás után került fel, és jól húzott, jól fedett. Nagy tanulság ennél a munkánál, hogy nem érdemes az alapozó szinezésén spórolni. Ha már az Otex-et is színesen - ha nem is olyan sötétkéken, de kékes árnyalatban - vittük volna fel, szebb, egyenletesebb lett volna az első réteg zománc. Legközelebb, hasonló esetben tuti, hogy nem fehér lesz az alap!

A fiókelőlapokat és a "térdvédő"-t maradék festékkel - OBI 2az1-ben selyemfényű vízbázisú zománc - festettük. Mivel kicsi, kevés felületről van szó, és volt maradék, így feleslegesnek tartottam festéket vásárolni - jól mutat, és anyagában is illik a két (fehér-sötétkék) eltérő, de tapintásra, kinézetre hasonló anyag.


Ebben a két/több színű pingálásban egyébként az a macera, hogy ki kell várni, míg megszárad a sötét anyag csontra, azután lehet csak kimaszkolni, s kenni a világosat. Érdemes amúgy mindig a sötéttel kezdeni, azt festeni először, úgy szépen javítható, alakítható a világos mellette - nekem ez jött be eddig.







5) Végül - miután mindenki szines és száraz lett - helyükre kerültek a fiókok, a Sokfiókos pedig a szobába. Egyelőre ideiglenes a helye, és még kicsit alakul(hat) is, de már most remekül szolgál, ezernyi kincs lakik benne :)


÷

Ha tetszett az írás, és érdekel a folytatás, csatlakozz a blog Facebook oldalához! -
ahol minden nap új infókkal, és örömmel várlak :)

÷

Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő festékekről, termékekről azért írok, mert beváltak, jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.

2017. augusztus 17., csütörtök

Fiúszobák a nappaliban - 1. rész

Amikor még csak kacérkodtunk a Manzárddal, eszünkbe sem jutott, hogy a hatalmas kétszárnyas ajtóval hívogató, impozáns nappali funkciót vált(hat). Egész egyszerűen csak bűvölve álltunk a lenyűgöző térben, és tudtuk, hogy megérkeztünk - részletek ITT.

Aztán összevetve a vágyakat és lehetőségeket, gyorsan formát öltött a jövő: a konyha-étkező-nappali a tetőtérben, míg a fiúk hálói a korábbi nappaliban kapnak helyet. Nem mondom, hogy eleinte nem volt  kétely, de aztán az első perctől működött, klassz így - szeretjük.

Mutatom rajzon, hogy mit is terveztünk:




És képeken a srácok birodalma anno - innét indultunk:



Itt nézetben talán még jobban látszi, hogy miben is gondolkodtunk:


A nagy teret úgy osztottuk fel, hogy lecsíptünk egy keskeny, de még éppen bútorozható sávot, ami előszobaként, és egyben gardróbként is funkcionál. Ez a rész amúgy a lakás működése, használhatósága szempontjából kulcs, mert itt a hatalmas szekrények mindent elnyelnek - ágynemű, sícuccok, varrógép... - így nincs rumli, renájzli. A maradék - közel négyzetes teret pedig a két ablak adta raszterben kettéosztottuk.

A válaszfalak gipszkartonból épültek, mert ez a száraz (víz nélküli) építéstechnológiának köszönhetően nagyon gyorsan készül, és mellé még könnyű szerkezet is.

A kivitelezés képei sajnos jellemzően este, telefonnal készültek :( - bocsánat!

Mivel viszonylag  keskenyek az új szobák, ellenben a belmagaság tekintélyes, adta magát az ötlet, hogy a háló rész fel, galériára kerüljön. A galéria közvetlen a bejárat felett, az ablakokkal szemközti falon kapott helyet, így sem esztétikailag, sem fény szempontjából nem zavaró, nem árnyékolja a szobát.

Szerkezete zártszelvény oszlopok és keret, pallóval, lambériával borítva. Sz'tem a szerkezet azért jobb így, vasból, mert ez az anyag nem vetemedik, nem csavarodik, mint a fa, így nem is nyikorog, és nagyon masszív.


A galéria szerkezetét mester készítette, de csak ennyit, a többi, fa részeket (létra, mellvéd) mi magunk terveztük kivitelezni. Így, amikor beköltöztünk még nem volt feljáró, a gyerekek létrákon mászkáltak fel-le, amit ők nagyon, én sokkal kevésbé élveztem :)


A bútorozást, ruhatárolást első körben - ÁTMENETILEG! - úgy gondoltuk, hogy a meglévő holmikkal oldjuk meg, aztán ahogy alakul a korlát, feljáró, galéria alatt épülő nagyszekrény sorsa, ahhoz alakítjuk a szoba többi elemét is. 

Hogy őszinte legyek, beköltözéskor sem szín, sem stílus, sem egyéb preferenciák nem játszottak. A gyerekek örültek, hogy van külön szobájuk, mi pedig az új lakásnak, és ez a projekt - a gyerekszobák - nem élvezett EDDIG feltétlen elsőbbséget…

Szóval, ez az átmenet "kissé" :) elhúzódott, de reményeim szerint épp a legeslegvégét! járja, szóval...

FOLYT. KÖV. A KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉSBEN!

Annyit elöljáróban, hogy vannak - a srácokkal leegyeztetett! - tervek, sőt, megvan leszabva! a korlát és szekrénybeépítés anyaga, és túl vagyunk a "legyenMINDENfekete!"-n is :)

Ha tetszett az írás, és érdekel a folytatás, csatlakozz a blog Facebook oldalához! -
ahol minden nap új infókkal, és örömmel várlak :)


"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, 
majd megtudjátok!"
Ézsaiás 43:18-19

2017. augusztus 3., csütörtök

Házavató ajándék - így készült


Újház-nézőben jártunk a hétvégén, amolyan családi házavató-félén. Amúgy sem megyünk üres kézzel vendégeskedni, nemhogy ilyen sorsfordító alkalommal - szívesen választok csemegét, jóféle bort indulás előtt, s ezek mellé, ha csak tehetem - leginkább idő kérdése - magam készítek ajándékot. Szeretem elbűvölni, igazán boldoggá tenni a barátainkat, szeretteinket, ami az ilyen személyes kis figylemességekkel általában sikerül is :)

„… az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben” 
Máté 21:42

Most egy képet szerkesztettem emlékül az új otthonba, ami dacára annak, hogy villámgyorsan elkészült, hatalmas sikert aratott, sőt! még könnyeket is csalogatott. Ötletként megosztom itt, hátha másnak, máshol is bejön :)


------------------------
ÍGY KÉSZÜLT
------------------------

1) Szerkesztettem egy A4-es papíron arányosan jól mutató házikót, majd alá elkészítettem a feliratokat (név - első igazi... - anno) és kinyomtattam


2) A nyomtatott lapon a megrajzolt kontúr mentén óvatosan kivágtam sniccerrel a házikó formát


3) Egy régi térképre - ami származhat a padlásról, vagy a nagyi könyvespolcáról, de lehet akár a Google maps segítségével mai, uptodate térképvázlat is - rárajzoltam a ház elhelyezkedését, majd a térképet alászabtam a nyomtatott, immár kontúrozott lapomnak. Végül belehelyeztem a lapokat (nyomtatott+térkép) a képkeretbe, s készen is lett :)


Ha kedvet kaptál, s készítenél hasonlót, a nyomtatható házikóért - nevek nélkül - katt ide:
ELSŐ IGAZI OTTHON - 21x29cm - print - s ha kész, muti majd! - kíváncsi vagyok :)

÷

Ha tetszett az írás, és szívesen olvasnál hasonlóakat, 
minden nap újdonsággal, és örömmel várlak :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...