Csempe- és lambériafestés - így készült

Az előző konyha átalakítása során - részletekért klikk ide - arra a kompromisszumra jutottunk, hogy sem a csempétől, sem a lambériától nem válunk meg, maradnak! - persze nem a meglévő formában.

Miért?
Alapvetően a szűkös büdzsé okán, de írok kicsit részletesebben róla, mire is NEM vállalkoztunk:

Ha a csempének nekiesik az ember, ott történhet akármi. Például könnyen lehet (különösen egy 30-40 éves csempefelület esetén), hogy nincs egybefüggő sima felület alatta, hanem az egyes lapok egy-egy csinos ragasztópogácsával lettek feltéve a falra, ami vagy lejön, vagy...

Aztán ha sikerül a mutatvány, és végre lekerül, aminek kell, muszáj síkba hozni a felületet: vakolni, glettelni, etc. - szóval macera, és hát kell valami a csempe helyett is - másik csempe, üveg, valami falburkolat.

Hasonló a helyzet a lambériánál is annyiban, hogy a párnafák - amire a lambérialécek rögzítve lettek - nálunk besüllyesztve voltak a falban. Vagyis ha lerobbantjuk a lambériát, kioperáljuk a párnafákat, utána ott maradnak a kráterek, amiket szintén be kell gyógyítani.

Sokat nem kellett gondolkodni alternatíván, kézenfekvő megoldás volt a festés, különösen úgy, hogy a teljes konyha-attrakcióra szűk egy hét állt rendelkezésre, a gyerekmentes tavaszi szünet első fele. És ami az érdemi munkát illeti:

------------------------ 

CSEMPEFESTÉS
------------------------

Az indulásnál - bár a bútor eltakarja - a szebb, kontúrosabb munka érdekében 

körbemaszkoltam szalaggal a csempét

1. Miután minden bútor, konnektor és kiscetli lekerült a csempéről, alaposan átdörzsöltem előbb mosogatószeres szivaccsal, majd végigsikáltam hideg zsíroldóval is, hogy minden portól, zsírtól, szennyeződéstől megszabaduljunk.

2. Ahhoz, hogy a csempén - ami egy tömör, zárt pólusú felület - megragadjon a festék, szükség van egy olyan közegre - tapadóhídra, tapadó alapozóra -, ami alkalmassá teszi ezt a felületet arra, hogy 'hozzá ragadjon', megkössön rajta a festék.

Ilyen tapadóhíd a Tikkurila Otex tapadó alapozója. Egy olyan festék, amit bátran kenhetünk - sok más egyébként is festhető felület mellett - üvegre, tükörre, csempére is, mert megtapad rajta, s lehetővé teszi, hogy aztán akár vizes-, akár oldószeres fedőfestékkel olyanná varázsoljuk a felületet, amilyenné megálmodtuk.

Alapozás - ecsettel és hengerrel  

Az alapozót ecsettel és teddy hengerrel vittük fel úgy, hogy ecsettel megkentük alaposan először a fugákat, majd a csempelapokat is, és a hengerrel gurigáztuk szét egyenletessé a festéket. Szakaszosan dolgoztunk, s csak ott kentük át a csempét, ahol az látszik, a bútorok mögött maradt a patyolat tiszta, eredeti retro dizájn. Bár a festék ca. 1 óra után száraz, tapintásra nem maszatol, átfesteni csak 24 óra elteltével lehet.

Csempe - 1 rtg. Otex-szel alapozva 

Itt még erősen kételkedtünk, hogy az 1 rtg. fedőfesték elég lesz 

3. Fedőfestéknek a Tikkurila Everal-ját választottuk, leginkább is, mert ezt ajánlotta a festékboltos. Ugyan lehetett volna bármilyen gyönyörű színre kevertetni, mi a fehér mellett maratunk, így miután letelt a kötelező pihenés (mármint a csempén lévő festéknek, mert mi ugye lambériát, radiátort, ablakot, etc. alapoztunk tovább), nekiugrottunk újra a csempének. Technikánk mit sem változott, ecsettel és teddyvel dolgoztunk.

Mivel a csempénk eredeti színei eléggé - khm... - markánsak, tartottunk tőle, hogy a boltos jóslata, miszerint untig elég lesz az alapozó plusz egy réteg fedő - szóval, hogy ez nem biztos, hogy bejön, de tévedtünk!!! :) Íme, ilyen lett:

Alapozó + egy réteg selyemfényű fedőfesték a csempén - tetszik :)

---------------------------- 

LAMBÉRIAFESTÉS
----------------------------

1. A lambéria előkészítése gyakorlatilag ugyanúgy történt, mint a csempénél - mosogatószeres portalanítás, majd a hideg zsíroldó + fémszálas dörzsi combo-val zsírtalanítás, végül nedves ruhás áttörlés és száradás.

2. Tudom, hallom a kérdést: És a csiszolás? Mi a helyzet a rajta lévő ezeréves lakkal?
Hát az a helyzet, hogy a csempénél használt, tapadóhídként funkcionáló Otex itt is a barátunk! Vagyis, mivel a meglévő felületünk itt is erősen zárt, telített, de csiszolni idő, és az őrült por miatt nem szándékozunk, így Otex-szel alapozunk.

3. Talán nem haszontalan kitérni rá, hogy mivel a lambéria 'nút-federes' (hogy mondjuk ezt magyarul? talán horony-eresztékes?) kialakítású, így a felülete 'dimbes-dombos', nem tükörsima, így picit nehézkesebb egyenletesen felvinni rá a festéket. Ha kevés van az ecseten nem fogja be, ha meg sok, úgy megfolyik a festék.

Itt a következő jött be: közepes, nem túl széles ecsettel vittük fel a festéket úgy, hogy felkentük nem túl vastagon a felül lévő lécekre, majd belehúztuk a fent lévők közötti, alsó deszkára is az anyagot, nagyon ügyelve rá, hogy véletlenül se legyen sok, s végül a teddyvel átgurítottuk a felületet. Értelem szerint itt csak a felső lécek kapnak teddy simítást, épp ezért kell nagyon ügyelni, hogy az alul lévő lécekre pont elég anyag kerüljön.

Leírva picit bonyolultnak hat, de nem vészes - ha elkezded csinálni, néhány ecsetvonás után tuti megy! - úgyhogy hajrá :) De vissza hozzánk - ahogy haladtunk az alapozóval, úgy lett egyre világosabb, fényesebb a konyhánk.

Lambéria 1. rtg. alapozóval - az ablak a következő reggelre maradt

4. Itt is hagytuk a jó 24 óra száradást az alapozónak, s fedőként - már csak az ésszerűség okán is, meg mert tetszik ez a festék - Everalt használtunk. A technika az előbbi ecset+teddyhenger-es, az eredmény pedig, íme:

Lambéria kész - ajtó-ablak munka alatt

A radiátor, ajtók, ablakok festése ugyanígy ment - alapos takarítás, zsírtalanítás, majd 1 rtg. alapozó + 1 rtg. fedő. Csiszolni egyiknél sem kellett, mert mindenütt masszív, több rétegű festék volt az alapunk, amire az Otex jól tapadt, nem volt, amit felérdesítsen, kiszálkázzon.

Amire a festésnél szerintem érdemes figyelni:
÷ mielőtt nekilátsz (de még jobb, ha az üzletben, mielőtt vásárolsz), olvasd el a festékek használati útmutatóját - és tarts is be az ott leírtakat! » sok bosszúságot, kellemetlenséget takarít meg vele az ember - tapasztalat :)
÷ használj kesztyűt - nekem legjobb a műanyagtenyerű és ujjú cérnakesztyű - a festéshez »  praktikus és egészséges is, mert óvja a bőröd a vegyszerektől
÷ figyelj a hajadra, különösen, ha hosszú - korábban kellett már lenyírnom tincseket festék miatt » azóta sapka nélkül nem festek :)
÷ mindent, amit nem szeretnél festeni, maszkolj ki szalaggal » pepecs munka, sokáig tart, de lényegesen gyorsabb a végén lehúzni a szalagot, mint kaparászni a felesleges festéket
÷ ha oldószeres festékeket használsz, mint most mi, a munkafázisok között, illetve a nap végén helyezd az ecseteket vízzel töltött befőttesüvegbe, hogy másnap, legközelebb is tudd használni őket. Mielőtt újra használatba veszed, alaposan tisztítsd meg - rázd ki belőle a felesleges vizet, tiszta ronggyal, papírtörlővel szárogasd meg! A teddy-hengereket amikor épp nem használod, tekerd nejlontasakba, különben villám gyorsan megkeményednek, használhatatlanná válnak a festéktől.

És végül a leggyakoribb kérdés, ami a csempefestés kapcsán érkezik: Bevált? Megérte?
Röviden: NAGYON! - szép, esztétikus lett az anyagában mintás csempe, és jól bírja a gyűrődést, igaz, dörzsivel, súrolóval nem kíntattam, a mosószeres lemosás meg nem bántotta. Igazán mérsékelt költséggel lett a vártnál is szebb felületünk, gyakorlatilag bagóért - szóval, bejött :)

Röviden most ennyi, de ha bármi érdekel, írj itt kommentben, vagy akár a Facebookon - szívesen válaszolok.

„… szeretetben szolgáljatok egymásnak!”

Galata 5:13

÷

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonlóakat, 
csatlakozz a blog Facebook oldalához, itt! - örömmel látlak :)

Megjegyzés: Régóta használom, és nagyon szeretem a Tikkurila termékeit, így örültem, hogy épp a héten részt vehettem  egy alkalmazástechnikai tréningen, ahol alkalmam volt megismerni sok-sok újdonságot, technikai kuriózumot. A képzés remek volt, nagyon érdekes, itt is köszönöm! 

Ugyanakkor a bejegyzésben szereplő termékekről azért írok, mert szuper jónak tartom őket - sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik hozzájuk. MentésMentés