Konyha a tetőtérben?!

Ebben a lakásban a konyha egy teljesen szeparált, külön helyiség volt anno, a legalsó szinten, 6 lépcsővel a lakószint alatt. Vitathatatlan praktikumát a hatalmas ablakon tóduló verőfény, és közvetlen szellőztethetőség adta - de számunkra gyakorlatilag ennyi, és semmi több.

Túl azon, hogy méretéből adódóan nem fértünk volna bele kényelmesen, a szinteltolás és csigalépcső is fejtörést okozott: pl. hogy hogyan kerül a forró leves a ca. 20m-re lévő az asztalra, vagy a szennyes edény a mosogatóba?

Aztán azért sem volt ez az elrendezés opció, mert mindketten - sőt egyre inkább a srácok is - szeretünk sütni, főzni, közben beszélgetni, nagy társaságban együtt enni, lenni. Szóval a konyha nálunk nem csak kiszolgáló, ipari funkciót betöltő mellék helyiség, hanem a mindennapok, az életünk szerves része - gyakorlatilag egyik főszereplője.

Ezek a felismerések is segítették megszületni a döntést, hogy a lakótér fent, a nagy, egyterű manzárdtérben, míg a szobák a lenti traktusban lesznek a legjobb helyen. A cserével a nappali, étkező, konyha hármasa összeköltözhetett, s így tágas, kényelmes élettér alakult a nagy családi-, baráti ebédek, vendégségek kényelmes színhelyévé.

Miután a vizesblokk - fürdő, mosókonyha szekció - helye adott volt, és a nappali beszélgetős, ücsörgős részt képzeltük a hatalmas tetőablak alá, adta magát a konyha a hátsó fertályon.

A konyha helye a tetőtérben, a hátsó fertályon

Amúgy valahogy úgy van ez, hogy amikor sikerül megfogni, felismerni a tér és a lakók minden igényének és lehetőségének összességéből kínálkozó legjobb, ideális együttállást, akkor az alaprajz szinte magától felrajzolódik. Ez most komoly, tényleg van egy ilyen WOW! - egy flesh, egy villanás - és tudom, hogy OK, helyben vagyunk. Megkapó, szuper érzés! - nagyon szeretem.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, 

és ne a magad eszére támaszkodj! 

Minden utadon gondolj rá, és 

ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Példabeszédek 3:5-6

De vissza a konyhához - pontosan hol legyen, a bútor mettől-meddig tartson? - és hasonlók...
Azt láttam, hogy a székoszlop és a fal közötti szakasz rövid, kevés a bútornak, még ha a hűtőt, nem is ide szánom, így abban biztos voltam, hogy L, esetleg U alakban tervezem a berendezést. Ebben erősített az is, hogy ez a szakasz tetősíkkal határos, s a fal magassága 1,90m - felette ferde sík van - így ide felső-szekrény nem mehet, viszont a poharakat tutira nem szeretném nyitott polcokon tárolni - nekem nem komfortos.

Tervezéshez az IKEA Online tervezőjét használtam, mert kb. 90% biztosak voltunk benne, hogy IKEA konyhát választunk. Volt korábban több IKEA, és lényegesen magasabb kategóriájú, és árú Scavolini konyhánk is - a különbség használat, esztétikum és praktikum tekintetében sem volt annyival meggyőzőbb, mint amennyivel többe került, így viszonylag egyszerű volt dönteni :)

Szóba jött még - egy röpke pillanatra - az egyedi konyha lehetősége, de mivel jól, gyorsan és elfogadható áron dolgozó asztalos abban az időben nem volt kéznél, így nem foglalkoztunk tovább ezzel az opcióval.

A konyha tervezésnél a következő sarokpontokhoz igazodtunk:
÷ elektromos főzőlapot fogunk használni, mert nem éri meg - idő, pénz, engedélyezés, macera - felhozni a gázt a tetőtérbe
÷ a sütőt szemmagasságba teszem, mert volt már így, és sokkal kényelmesebb, praktikusabb használni itt, mint a főzőlap alatt
÷ kell zárt felső-szekrény a poharaknak
÷ a mikrót - mivel nagyon ritkán használjuk - betesszük a mosókonyhába
÷ mosogató: legalább két medencés legyen, ahol az egyik medence nagy, kényelemes tepsimosásnál is, a másikban lehessen szárítani, csepegtetni
÷ a mosogatógép közvetlen a mosogató mellett kapjon helyet
÷ a mosogató alatt férjen el legalább 3 szemetes a szelektív gyűjtéshez
÷ minden alsó-szekrény fiókos, mert összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, praktikusabb a polcnál - egész egyszerűen az utolsó négyzetcenti is használható, átlátható így, míg a polcnál jó, ha a 60cm mély szekrény elülső 30-centije játszik
÷ és itt most végül, de extra fontos! - legyen meg a hűtőből kiveszem > megmosom > szerelek rajta > sütöm/főzöm sorrend, mert így működik egy konyha. Ez alapvetés, szerintem nem érdemes szembe menni

Ha mást nem is, ezt az ábrát a mai írásból érdemes megjegyezni, és alkalmazni, mert a konyha az tényleg így működik! Ha érdekesek a részletek, a témában alapmű Bitó János: Lakóépületek tervezése c. könyve - forgassátok bátran!

Ahogy elkezdtem rajzolni rögtön kilőttem az U-t - és általában is sokszor 'kilövődik' -, mert a két sarokelemmel rengeteg helyet vesztünk, macerás a megoldásuk, etc. Szóval L alakban ilyen lett:

Stílusában klasszikus, világos konyhát képzeltem pici vidéki utóérzettel, így fehér - inkább krémbe hajló - fillungos frontokat választottam, fa munkalappal. A falra fehér metrócsempét, a padlóra a meglévő parkettát gondoltam felcsiszolva. S hogy milyen lett?!

FOLYT. KÖV. A KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉSBEN!

A részletekkel, hogy hol-mi-miért-hogyan, és fotókkal a következő részben jövök, addig is, ha tetszett az írás, és érdekel a folytatás, csatlakozz a blog Facebook oldalához, itt! - örömmel látlak :)

Hello Június - nyomtatható

Várjuk a 15-ét nagyon, hogy ideérjen végre a vakáció - vágjuk a centit! Ez a kis kép azért készült, hogy itt a hajrában lássuk jól - én is, de még inkább a srácok -, hogy miért érdemes most belehúzni - amolyan biztatás :)

Ha nálatok is hasznos lehet, a nyomtathatóért katt ide: Hello Juni - 21x29cm - print

Transzferáláshoz - tükrözve - itt találod a! méretben: Hello Juni - 21x29cm - transzfer - print

A gyerkőcöknek jó jegyeket és klassz élményeket, nekünk szülőknek, nagyszülőknek kitartást itt a hajrában! - már nincs sok hátra :)

"Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben."

1. Korintus 1:5

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonlóakat,

csatlakozz a blog Facebook oldalához, itt! - örömmel látlak :)

Árnyékolás-mizéria a tetőtérben...

avagy mit keres a redőny a szobában?!

Ki a fene az a félkegyelmű, aki a redőnyt a szobába (be), az ablak belső felére szerelteti?! - kérdezett vissza a szomszéd, amikor lelkesen újságoltam, hogy micsoda remek ötlet érkezett árnyékolás ügyben. Mert még egy laikus is tudja, hogy a redőny helye kint, az ablakon kívül van, így szerelik immár lassan 200 éve. Igaz?!

A helyzet úgy áll, hogy ha van egy 1,60m x 5,50m-es - igen, tényleg ilyen óriás - tetőablak, akkor egyáltalán nem ilyen egyszerű a sztori. Nekünk meg éppen 2 (kettő!) ilyen van :)

A nappaliban lakik az egyik gigász, ami csodás, mert már reggel 5-kor verőfényben fürdik a tér, és feltekintve végeláthatatlannak tűnik a mindenség, ugyanakkor árnyékolás nélkül - szintén 'neki' köszönhetően - egy enyhébb nyári napon is könnyen felszalad 40fok fölé  a hőmérséklet, tombol a hőség.

A helyzetet fokozza, hogy a hálónkban egy hasonló monstrum - igaz, picit szerényebb méretekkel - ad fényt és levegőt, és persze ontja a hőt, ha az időjárás úgy alakul.

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.”
Példabeszédek 16:3

Ősszel költöztünk, így néhány hónapig nem különösebben foglalkoztunk a tetőablakokkal, bár a hatalmas hűlő felületeket látva fel-felmerült bennük az árnyékolás-szigetelés kérdése. Aztán ahogy kitavaszodott, majd hirtelen berobbant a jó idő és vele a rekkenő hőség a nappalitérben (meg persze a hálóban is), SOS megoldást kellett találnunk.

Az az első perctől világos volt, hogy tekintettel a hatalmas méretekre, manuálisan mozgatható megoldással nem számolhatunk, valamilyen motoros szerkentyűre lesz szükség. Arra azonban egyáltalán nem gondoltunk, hogy ez egy komoly kihívás a szakma számára. Hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy nem igazán találunk szakembert, vállalkozást, aki a problémánkra megoldást kínál. Jó esetben sajnálattal jelezték, hogy nem tudnak segíteni, de sok esetben válasz sem érkezett.

Hosszas keresgélés, Construma látogatás és online böngészés eredményeként fény derengett: két cég kínált külső oldali, motoros télikert árnyékoló megoldást. Sajnos azonban a hatásfoka a rendszernek nem volt garantált: mivel az ablakaink kifelé nyílnak, így viszonylag magasra, ca. 40-50cm-re a külső ablaksík fölé tervezték az árnyékolót elhelyezni, ami alá viszont sanszos, hogy a napsugarak még éppen be tudnak sütni - tehát általában működne, de függően a napállástól, van amikor nem. Korrekt volt a tájékoztatás, de elég bizonytalan az attrakció hatékonysága, s mivel a 2 ablakra ez a mutatvány egy új kisautó árával vetekedett, köszöntük, nem kértük.

Ahogy mentünk előre a nyárba, egyre égetőbb lett a probléma, szörnyű volt a helyzet. Bár több redőnyössel egyeztettem hiába korábban, végül csak elküldtem a patinás Horváth Redőnynek is fényképekkel illusztrált megkeresésem. És milyen jól tettem! :)

Horváth úr ajánlotta, hogy gondolkodjunk el a belső oldali motoros redőny lehetőségén. Igaz, hogy a belső oldalra téve az árnyékolót, lényegesen kisebb annak hőszigetelő kapacitása, hiszen így nem képes az üvegfelület felforrósodását megakadályozni, illetve télen sincs szigetelő levegőburok a kültér felől az ablak előtt, de nyáron résnyire hagyva az ablakokat fent és lent, a zárt redőny felett  ki tudjuk szellőztetni a meleg levegőt, egészen biztosan kisebb hőterhelés éri a szobákat. Télen pedig a redőny és az ablak közötti légréteg aktívan képes szigetelni, gátolni a meleg szökését.

Nem sokat teketóriáztunk, lévén más, működőnek tűnő lehetőség nem nagyon látszott, költségben pedig az előzőek ca. ötödénél jártunk. Szóval belevágtunk, és nem bántuk meg! A redőnyök remekül működnek a szobákban - belül, az ablakok belső síkján. Azon túl, hogy bármikor lehet vaksötét, ami azért filmezésnél nagyon klassz, lényegesen jobb az energetikánk is.

Télről sajnos nincs adat, mert nem mértük (de már bevéstem a naptárba, kíváncsiságból is), de a nyári időszakban óriási az előre lépés, a legforróbb napokon sem volt 25-26 foknál melegebb a tetőtérben - azért ez klassz, na!

Ami fontos, érdekes lehet ennek kapcsán:
÷  nekünk magunknak aktívan részt kell vállalnunk, figyelnünk kell a redőnyökre, arra, hogy a kinti időjáráshoz igazítsuk a zárt-nyitott állapotukat

÷ télen, napsütéses időben a nagy tetőablakok napcsapdaként működnek, ám a borús, sötét időben a redőnyt érdemes zárva tartanunk, így lényegesen kisebb a hőveszteség, kevesebbet kell fűteni :)

÷ meleg, nyári időszakban - ez a május már az! :) - napközben az alsó-felső ablak kicsit nyitva van, a redőny (most még nem teljesen) zárva, és most már délután, rekkenő hőségben csak este, sötétedés után kereszthuzattal érdemes átszellőztetni

÷ a redőny amúgy az alvást is kedvezően befolyásolja, sokkal pihentebben, frissebben ébredünk mióta sötétíthető a hálónk

÷ és egy fontos, gyakori kérdés még: klíma - kell-e, lesz-e? Egyelőre nem tervezzük, tavaly - igaz, csak a nyár közepétől - jól alakult a benti hőmérséklet, tényleg beváltak a redőnyök, egyelőre nem érezzük hiányát. De ha esetleg a későbbiekben mégis szükség lesz rá, úgy arról feltétlen tudósítok.

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonlóakat,

csatlakozz a blog Facebook oldalához, itt! - örömmel látlak :)

***

Megjegyzés: az ajánlás szubjektív, általam megosztásra érdemesnek tartott tartalomról szól, sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik hozzá.

Ajtótuning két lépésben, némi feszültséggel

Amikor fürdőt és mosókonyhát álmodtam a tetőtérbe, az első ködös mámorban gyönyörű filungos ajtók derengtek előttem, méretes szemöldökkel, igazodva a ház amúgy romantikus stílusához.

Aztán néhány telefonon túl - megismerve az átfutási időket és hozzá a költségeket - gyorsan kijózanodtam, s lettek végül ipari sorozatgyártásban készülő, ennek ellenére szép kivitelű, és a meglévőkhöz elég jól passzoló fenyő 'Zebra' betétes ajtóink.

Szóval az ajtókkal, amint megérkeztek boldog voltam, nagyon tetszettek, ellenben a beépítést követően a gutaütés kerülgetett. Az hagyján, hogy végtelenül egyszerűen, egy 4cm-es szegélyléccel sikerült körbeszegni, na de hogy ez a léc sehol - egyetlen él mentén SEM! - bírt egy darabból (igen, egyetlen, megszakítás nélküli folytonos darabból) állni és göcsmentesnek lenni, na, ezt nehezen viseltem. Nemtetszésemnek ugyan hangot adtam, s ígéret is volt, hogy majd cseréli a Maestro, de aztán az egyéb munkák, költözködés elodázták a cserét. 

Így történt, hogy egészen az idei Nagyhétig - hiába, nálunk Húsvét előtt mindig rumli van :) - festetlen (merthogy festeni csak 'normális' szegőzés után érdemes, ugye!) ajtókkal éltük, és, hogy őszinte legyek, annyira nem is volt rossz. Volt egy enyhe rózsás árnyalata a kezeletlen natúr fenyőnek, még nem sárgult egy cseppet sem, és az a finom, összetéveszthetetlen 'újfa' illata - szóval egyáltalán nem volt vészes, sőt!

Viszont ahogy kitavaszodott, megjött a kedv és az ihlet is - kész ajtókra vágytam. A szegőzés továbbra sem tetszett, és a hatalmas térhez, a meglévő környezethez kevésnek, snassznak találtam ami van, így egy kis tuningot terveztem a szemöldökrészre. Picit izgultam, hogy a férjem miként fogadja újabb 'remek ötletem' - mert hát valakinek ugye meg is kell valósítania a terveket, én meg nem szoktam gérvágózni, fűrészelni -, de (hála a sok-sok közös évnek és projektnek?!) lelkes volt, és inspiráló - beindultunk... :)

Első körben megrajzoltam az elképzelésem, hogy lássam, kb. milyen magasságban, milyen arányokkal számolhatok, majd ezek ismeretében végigbújtam az online faárudákat - Praktiker, Fabarkács, Fa-Terem, Zatik, etc. - hogy hol milyen lécekkel tervezhetek.

Végül a Zatiknál találtam meg minden méretben, formában okés lécet egy helyen, így összeállt a végleges terv, mehettem bevásárolni :)

Néhány óra szerkesztés, próba, fűrészelés és ragasztást követően összeálltak a szemöldökpárkányok - mind a fürdő, mind a mosókonyha ajtaja fölé készült - és felkerültek a helyükre. El voltam ragadtatva... :) - de komolyan!

Ha érdekes, hogy milyen anyagokat használtunk, hogyan szerkesztettük, szabtuk, ragasztottuk, majd rögzítettük a pártázatokat, jelezd csak kommentben, itt, vagy a Facebook-on, és szívesen írok róla részletesen - igazából nem tudom, érdekel-e bárkit is, érdemes-e taglalni.

Szóval miután felkerültek a párkányok, már csak a festés maradt. Itt támadt egy kis feszültség, enyhe zavar az éterben, amikor kiderült, hogy a nappali oldalán az ajtólapok fekete színt kapnak. A srácok 'cool' dolognak tartották, de a férjem enyhén szólva szkeptikusan fogadta, így épp kapóra jött, hogy váratlanul utaznia kellett. 

Viszont Anyukámnak hála nem maradtam egyedül a festéssel, ketten, amolyan csajos munkaként megoldottuk - mint egyébként oly sok mindent eddig is. Köszi, Mami! :)

Sokan szerettétek a múltkori részletes csempe- és lambériafestés leírást, így annak mintájára összeszedem itt is a részleteket:

------------------------ 

AJTÓFESTÉS
------------------------

Felhasznált anyagok, eszközök:

÷ maszkolószalag: szinte minden munkánál használom, mert ugyan sok idő elmegy a kiragasztgatással (padlón, csatlakozó felületeken, etc.), de lényegesen egyszerűbb - és egyébként nagyon felemelő is :) - a végén elegánsan lehúzni a szalagot kaparászás, vakarászás helyett.

÷ csiszolóvásznak (smirgli): egy durvább (120-as) első menetben, a festés előtt, majd egy finomabb (180-as) az alapozást követően.

÷ fatapasz: a repedések, pontatlan, kajsza illesztésekből adódó lyukak, egyenetlenségek kitöltésére Trinát Mestertapaszt használtam. Szeretem ezt az anyagot, mert viszonylag gyorsan szárad, mélyebb krátereket is jól korrigál és könnyű vele dolgozni. Ami fontos, hogy csak zománcozott, telibe festett felületeknél használható, mivel kicsit gipszszerű, teljesen fehérre száradó kitöltő, amit a zománc tökéletesen befed, míg a pácok, lazúrok megszíneznek ugyan, de szinte biztos, hogy elüt (nagyon!) az eredeti fa színétől.

÷ OBI 2az1-ben vízzel hígítható selyemfényű zománcfesték - fehér és fekete színben: mivel kezeletlen, nyersfa felületeket kellett festeni, és korábban kisebb munkáknál már bevált ezt a festék, így bevállaltam, és nem bántam meg. Ár-teljesítmény arányban nagyon jó -  2l fehér ca. 6.000Ft -, szépen fed, könnyű vele dolgozni és így takarékos is, hogy nem kell külön alapozó.

 ÷ keskenyebb és szélesebb, jó minőségű, puha szőrű ecsetek  (0,5", 1" és 2"): na ez az, amin szerintem nem éri meg spórolni, KELL a jó, minőségi ecset. Azért, mert egy jó ecset nem hullajtja a szőrét, nem folyatja magából a festéket, nem csíkoz, egész egyszerűen álom vele a munka.

÷ keskeny, 10cm-es velúr henger nyéllel: érdekes volt, hogy az első, alapozó rétegnél jól működött a henger a felhordott festék eloszlatására, viszont a fedő rétegnél - különösen a fekete esetében - nem volt használható, inkább visszaszedte, mintsem terítette volna a festéket.

És az érdemi munka:
Mindenek előtt körberagasztgattam maszkolószalaggal a falat, padlót a tok mentén és gyönyörűen beragasztottam a zsanérokat, zárnyelvet és címkét a nyíló szárnyon, hogy később ne legyen gondom a festéktelenítéssel.

Kitapaszoltam a lyukakat, repedéseket, réseket, majd a száradást követően a durvább vászonnal végigcsiszoltam a tokokat, ajtólapokat időt, és fáradtságot nem kímélve. Nekem ez a legutálatosabb része a munkának. Nem is maga a csiszolás, hanem a rengeteg por, amivel jár, s amit fel kell takarítani maradéktalanul az attrakció végén - lévén itt, ebben a térben élünk. Jaj, nagyon nem szeretem!

Itt, bár már túl vagyunk egy komplett műszakon, egyelőre vajmi kevés látszata van/volt a munkának, de majd most, immár kettesben Mamával! (Sajnos sok fázisfotóm nincs :( - amikor dolgozom, elragad a hév és pont nem jut eszembe kattogni, de ez változni fog! - I promise :)

Először a kereteket festettük fehérre, s jó sok festéket megittak a nyers felületek. Az ajtólapokat - mivel az egyik oldaluk fekete, a másik fehér színt kapott - a bütüjükön körbe kimaszkoltuk, hogy szépen, elvágólag találkozzon a két szín. Könnyen ment a munka - a festék szépen terült, egyenletesen fedett.

Miután minden megszáradt, finom vászonnal végigcsiszoltuk az összes felületet - kereteket, lapokat, mindent. Ebben a fázisban kevesebb a por, és viszonylag gyorsan lehet haladni, de semmiképp nem elhagyható a csiszolás, ha igazán szép, sima felület a cél - és hát mi más lenne, nem?!

A csiszolást nedves-ruhás letörlés követte, majd újra ecsetet ragadtunk, s festettük immár a második, fedő réteget. A fehér festék esetén ez lett a finis, viszont a feketénél kicsit foltos volt a felület, így ott végül három réteg lett a befejezés.

Az a helyzet, hogy elég jól nézett ki a fekete-fehér ajtó így is - mi csajok el voltunk ájulva :) -, de az i-re a pontot a rézkilincs tette fel.

És ami a legeslegfontosabb: nem csak mi, de a ház ura is elégedett - nem kell újra festeni semmit, hurrá, minden maradhat! :)

„Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”
Zsoltárok 103:2

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonlóakat, 

csatlakozz a blog Facebook oldalához, itt! - örömmel látlak :)

 ÷

Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő termékekről azért írok, mert beváltak, jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.

MentésMentés

Csempe- és lambériafestés - így készült

Az előző konyha átalakítása során - részletekért klikk ide - arra a kompromisszumra jutottunk, hogy sem a csempétől, sem a lambériától nem válunk meg, maradnak! - persze nem a meglévő formában.

Miért?
Alapvetően a szűkös büdzsé okán, de írok kicsit részletesebben róla, mire is NEM vállalkoztunk:

Ha a csempének nekiesik az ember, ott történhet akármi. Például könnyen lehet (különösen egy 30-40 éves csempefelület esetén), hogy nincs egybefüggő sima felület alatta, hanem az egyes lapok egy-egy csinos ragasztópogácsával lettek feltéve a falra, ami vagy lejön, vagy...

Aztán ha sikerül a mutatvány, és végre lekerül, aminek kell, muszáj síkba hozni a felületet: vakolni, glettelni, etc. - szóval macera, és hát kell valami a csempe helyett is - másik csempe, üveg, valami falburkolat.

Hasonló a helyzet a lambériánál is annyiban, hogy a párnafák - amire a lambérialécek rögzítve lettek - nálunk besüllyesztve voltak a falban. Vagyis ha lerobbantjuk a lambériát, kioperáljuk a párnafákat, utána ott maradnak a kráterek, amiket szintén be kell gyógyítani.

Sokat nem kellett gondolkodni alternatíván, kézenfekvő megoldás volt a festés, különösen úgy, hogy a teljes konyha-attrakcióra szűk egy hét állt rendelkezésre, a gyerekmentes tavaszi szünet első fele. És ami az érdemi munkát illeti:

------------------------ 

CSEMPEFESTÉS
------------------------

Az indulásnál - bár a bútor eltakarja - a szebb, kontúrosabb munka érdekében 

körbemaszkoltam szalaggal a csempét

1. Miután minden bútor, konnektor és kiscetli lekerült a csempéről, alaposan átdörzsöltem előbb mosogatószeres szivaccsal, majd végigsikáltam hideg zsíroldóval is, hogy minden portól, zsírtól, szennyeződéstől megszabaduljunk.

2. Ahhoz, hogy a csempén - ami egy tömör, zárt pólusú felület - megragadjon a festék, szükség van egy olyan közegre - tapadóhídra, tapadó alapozóra -, ami alkalmassá teszi ezt a felületet arra, hogy 'hozzá ragadjon', megkössön rajta a festék.

Ilyen tapadóhíd a Tikkurila Otex tapadó alapozója. Egy olyan festék, amit bátran kenhetünk - sok más egyébként is festhető felület mellett - üvegre, tükörre, csempére is, mert megtapad rajta, s lehetővé teszi, hogy aztán akár vizes-, akár oldószeres fedőfestékkel olyanná varázsoljuk a felületet, amilyenné megálmodtuk.

Alapozás - ecsettel és hengerrel  

Az alapozót ecsettel és teddy hengerrel vittük fel úgy, hogy ecsettel megkentük alaposan először a fugákat, majd a csempelapokat is, és a hengerrel gurigáztuk szét egyenletessé a festéket. Szakaszosan dolgoztunk, s csak ott kentük át a csempét, ahol az látszik, a bútorok mögött maradt a patyolat tiszta, eredeti retro dizájn. Bár a festék ca. 1 óra után száraz, tapintásra nem maszatol, átfesteni csak 24 óra elteltével lehet.

Csempe - 1 rtg. Otex-szel alapozva 

Itt még erősen kételkedtünk, hogy az 1 rtg. fedőfesték elég lesz 

3. Fedőfestéknek a Tikkurila Everal-ját választottuk, leginkább is, mert ezt ajánlotta a festékboltos. Ugyan lehetett volna bármilyen gyönyörű színre kevertetni, mi a fehér mellett maratunk, így miután letelt a kötelező pihenés (mármint a csempén lévő festéknek, mert mi ugye lambériát, radiátort, ablakot, etc. alapoztunk tovább), nekiugrottunk újra a csempének. Technikánk mit sem változott, ecsettel és teddyvel dolgoztunk.

Mivel a csempénk eredeti színei eléggé - khm... - markánsak, tartottunk tőle, hogy a boltos jóslata, miszerint untig elég lesz az alapozó plusz egy réteg fedő - szóval, hogy ez nem biztos, hogy bejön, de tévedtünk!!! :) Íme, ilyen lett:

Alapozó + egy réteg selyemfényű fedőfesték a csempén - tetszik :)

---------------------------- 

LAMBÉRIAFESTÉS
----------------------------

1. A lambéria előkészítése gyakorlatilag ugyanúgy történt, mint a csempénél - mosogatószeres portalanítás, majd a hideg zsíroldó + fémszálas dörzsi combo-val zsírtalanítás, végül nedves ruhás áttörlés és száradás.

2. Tudom, hallom a kérdést: És a csiszolás? Mi a helyzet a rajta lévő ezeréves lakkal?
Hát az a helyzet, hogy a csempénél használt, tapadóhídként funkcionáló Otex itt is a barátunk! Vagyis, mivel a meglévő felületünk itt is erősen zárt, telített, de csiszolni idő, és az őrült por miatt nem szándékozunk, így Otex-szel alapozunk.

3. Talán nem haszontalan kitérni rá, hogy mivel a lambéria 'nút-federes' (hogy mondjuk ezt magyarul? talán horony-eresztékes?) kialakítású, így a felülete 'dimbes-dombos', nem tükörsima, így picit nehézkesebb egyenletesen felvinni rá a festéket. Ha kevés van az ecseten nem fogja be, ha meg sok, úgy megfolyik a festék.

Itt a következő jött be: közepes, nem túl széles ecsettel vittük fel a festéket úgy, hogy felkentük nem túl vastagon a felül lévő lécekre, majd belehúztuk a fent lévők közötti, alsó deszkára is az anyagot, nagyon ügyelve rá, hogy véletlenül se legyen sok, s végül a teddyvel átgurítottuk a felületet. Értelem szerint itt csak a felső lécek kapnak teddy simítást, épp ezért kell nagyon ügyelni, hogy az alul lévő lécekre pont elég anyag kerüljön.

Leírva picit bonyolultnak hat, de nem vészes - ha elkezded csinálni, néhány ecsetvonás után tuti megy! - úgyhogy hajrá :) De vissza hozzánk - ahogy haladtunk az alapozóval, úgy lett egyre világosabb, fényesebb a konyhánk.

Lambéria 1. rtg. alapozóval - az ablak a következő reggelre maradt

4. Itt is hagytuk a jó 24 óra száradást az alapozónak, s fedőként - már csak az ésszerűség okán is, meg mert tetszik ez a festék - Everalt használtunk. A technika az előbbi ecset+teddyhenger-es, az eredmény pedig, íme:

Lambéria kész - ajtó-ablak munka alatt

A radiátor, ajtók, ablakok festése ugyanígy ment - alapos takarítás, zsírtalanítás, majd 1 rtg. alapozó + 1 rtg. fedő. Csiszolni egyiknél sem kellett, mert mindenütt masszív, több rétegű festék volt az alapunk, amire az Otex jól tapadt, nem volt, amit felérdesítsen, kiszálkázzon.

Amire a festésnél szerintem érdemes figyelni:
÷ mielőtt nekilátsz (de még jobb, ha az üzletben, mielőtt vásárolsz), olvasd el a festékek használati útmutatóját - és tarts is be az ott leírtakat! » sok bosszúságot, kellemetlenséget takarít meg vele az ember - tapasztalat :)
÷ használj kesztyűt - nekem legjobb a műanyagtenyerű és ujjú cérnakesztyű - a festéshez »  praktikus és egészséges is, mert óvja a bőröd a vegyszerektől
÷ figyelj a hajadra, különösen, ha hosszú - korábban kellett már lenyírnom tincseket festék miatt » azóta sapka nélkül nem festek :)
÷ mindent, amit nem szeretnél festeni, maszkolj ki szalaggal » pepecs munka, sokáig tart, de lényegesen gyorsabb a végén lehúzni a szalagot, mint kaparászni a felesleges festéket
÷ ha oldószeres festékeket használsz, mint most mi, a munkafázisok között, illetve a nap végén helyezd az ecseteket vízzel töltött befőttesüvegbe, hogy másnap, legközelebb is tudd használni őket. Mielőtt újra használatba veszed, alaposan tisztítsd meg - rázd ki belőle a felesleges vizet, tiszta ronggyal, papírtörlővel szárogasd meg! A teddy-hengereket amikor épp nem használod, tekerd nejlontasakba, különben villám gyorsan megkeményednek, használhatatlanná válnak a festéktől.

És végül a leggyakoribb kérdés, ami a csempefestés kapcsán érkezik: Bevált? Megérte?
Röviden: NAGYON! - szép, esztétikus lett az anyagában mintás csempe, és jól bírja a gyűrődést, igaz, dörzsivel, súrolóval nem kíntattam, a mosószeres lemosás meg nem bántotta. Igazán mérsékelt költséggel lett a vártnál is szebb felületünk, gyakorlatilag bagóért - szóval, bejött :)

Röviden most ennyi, de ha bármi érdekel, írj itt kommentben, vagy akár a Facebookon - szívesen válaszolok.

„… szeretetben szolgáljatok egymásnak!”

Galata 5:13

÷

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen olvasnál hasonlóakat, 
csatlakozz a blog Facebook oldalához, itt! - örömmel látlak :)

Megjegyzés: Régóta használom, és nagyon szeretem a Tikkurila termékeit, így örültem, hogy épp a héten részt vehettem  egy alkalmazástechnikai tréningen, ahol alkalmam volt megismerni sok-sok újdonságot, technikai kuriózumot. A képzés remek volt, nagyon érdekes, itt is köszönöm! 

Ugyanakkor a bejegyzésben szereplő termékekről azért írok, mert szuper jónak tartom őket - sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik hozzájuk. MentésMentés

Konyha rehab - szuftéros költségvetéssel

Mielőtt a mostani konyhánkról írnék, mesélek az előző átalakításáról, mert szerintem hasznos tapasztalatokkal szolgál. Akkor még nem gondoltam, hogy egy blogon mesélek majd róla, így fotókkal sajnos nem állok túl jól, azért a lényeg, remélem így is átmegy.

Ez a konyha egy a 70-es évek végén épült, többlakásos lakóház egyik, viszonylag nagy lakásában várt bennünket úgy, ahogy anno kialakításra került: retro narancs bútorfrontokkal, melyek útközben márvány! tapétát kaptak, dombornyomott csempékkel, itt-ott cserba járólapokkal, és ca. jó 12nm lakkozott, napbarnított :) lambériával.

Egyébként a maga módján jól összerakott konyha ez, csak az idő eljárt felette.

Az elképzelésünk egy jól funkcionáló, világos, modern konyha volt mosogatógéppel, működőképes tűzhellyel és vállalható burkolatokkal, felületekkel. Az igény tehát megfogalmazódott, a bökkenőt az jelentette, hogy a költségkeretünk kereken 600.000 Ft volt - se több, de inkább kevesebb :)

Elsőre talán nem tűnik túl kevésnek ez az összeg, azonban ha végigszaladunk a megoldandókon -  mindjárt írom a listát :) - és figyelembe vesszük, hogy egy ca. 15nm-es helységet szerelünk gépekkel » 40eFt/nm - hát ez bizony elég sovány. De nézzük, mit is csinálunk:

Feladatlista:
÷ konyhabútor bontása, elszerzése
÷ mennyezet és vakolt falrészek glettelése - nem vészes! kevés - és festése
÷ csempe - új, vagy a meglévő tuningja
÷ lambéria, radiátor, ajtók és terasz ablak+ajtó mázolása
÷ padlóburkolat
÷ katedrálüveges ajtó - üvegcsere
÷ új konyhabútor szerelése
÷ konyhagépek bekötése

Gyors tájékozódás az árak tekintetében, s (az első sokkot követően :)) a következő kompromisszumra jutottunk: anyagot (festéket, bútort, gépet, etc.) veszünk, a munkáért viszont nem fizetünk, ugyanis a keretünkből nem jut rá. Tudtuk, hogy így sem vagyunk túlzottan eleresztve - új csempe, padló cseréje pl. nem fér bele -, de a többi megvalósíthatónak tűnt.

És milyen is az Isteni gondviselés?! - épp akkor vezette ki az IKEA a korábbi Faktum konyháját, így egy remek akció keretében - a vásárolt konyhabútor árának 20%-át visszaadták utalvány formájában  - komplett konyhabútorunk lett, a kuponok pedig jórészt fedezték a gépeket.

A csempe dombormintás felülete egyébként is kifejezetten tetszett, így, miután világossá vált, hogy cserélni túl nagy áldozat lenne (csempézni még nem tudok, és maga az anyag is húzós), a festés mellett döntöttünk - s nem bántuk meg! Finom, selyemfényű fehér fedést kapott, s jól állta a sarat használat során - bevált ez a megoldás.

A lambéria, ajtók, ablakok, radiátor szintén fehér festést kaptak, a padlóra - a meglévőre, csere helyett - egy halvány szürkés-bézses PVC került. Miután elkészült a padló, amit - mivel egy darabban rendeltünk, így toldani, illeszteni nem kellett - csak fektettünk és nem ragasztottunk, először a felső szekrényeket, majd az alsókat szereltük össze és fixáltunk a helyükön, végül a munkalapokat, beszabva a főzőlapot és a mosogatót. A korpuszt a fiókok, előlapok és ajtók rögzítése követte, majd végül az i-re a pontot a fogantyúk és falipolcok, tárolók tették fel.

Majdnem kész... és fő az első újkonyhás vacsora :)

Összesen 7napot vett igénybe a komplett felújítás, s jellemzően ketten a férjemmel dolgoztunk, illetve a műpadlózásnál anyukám volt a mester, a bútorszerelésnél pedig a kisfiaink is aktívan közreműködtek.

A költségek a következőképpen alakultak:
- festékek (fal, alapozó, zománc) + eszközök (ecset, henger, etc.): 50.000,-
- konyhabútor (váz+polcok+ajtók+fogantyúk) mosogatóval és csapteleppel: 380.000,-
- gépek - mosogatógép, főzőlap, sütő, elszívó: 166.000,- - 76.000,- (kupon) = 90.000,-
- PVC padló: 35.000,-
- ajtóüvegezés: 15.000,-
- fénycsövek: 10.000,-
Vagyis mindösszesen: 580.000,-

Mindent összevetve ár-érték arányban (és az eredményt nézegetve :)) - így, hogy a festést, mázolást, padlózást és szerelést önerővel letudtuk - nagyon jól jöttünk ki, eredményesen zárult a projekt :)

A tanulságok - szerintem:
1) ha szűkös a büdzsé, de hajlandó vagyok kompromisszumra » nem kell lefújni a projektet,
    VAN megoldás
2) érdemes körbenézi, figyelni a tervezett nagyobb átalakítás előtt, s ha van, lecsapni a
    kínálkozó akcióra, lehetőségre - nálunk nem csak a konyhabútor, de a PVC padló is kifutó
    termék volt, így nagy kedvezménnyel megkaptuk
3) nem kell feltétlen bontani (különösen csempét, padlót, lambériát érdemes meggondolni)
    » lehet elég egy új szín és némi festék a boldogsághoz :)

+1) ez nem is igazi tanulság, hanem egy rövid útravaló, így a végére:
Ha csak egy pici kedvet is érzel efféle munkákhoz, ha cseppet is motoszkál benned az alkotás vágya - fogj bátran spaklit, ecsetet vagy festőhengert, és vágj bele! MOST!

OK, nem azt mondom, hogy rögtön egy komplett konyhával indíts, de a kamrát kifesteni, vagy a kissámlit átkenni ideális első lépés lehet! - és ahogy nekifog az ember, egyre tapasztaltabb, ügyesebb és bátrabb lesz.

S hogy miért bíztatlak erre? Mert túl azon, hogy gyönyörűvé varázsolhatod a körülötted lévő világot akár fillérekből, ez a munka látványos, rengeteg sikerélménnyel kecsegtet, és nagyon büszke tud lenni rá az ember :) - szóval, nekifogsz?!

Ha bármi kérdés felmerült benned az írás kapcsán, küldd el bátran kommentben vagy a Facebookon, válaszolok szívesen.

"Mert az ő fülét felém fordítja, 
azért segítségül hívom őt egész életemben"
Zsoltárok 116:2

§

FRISSÍTÉS: írtam a csempe- és lambériafestésről bővebben, arról, hogy mit, mivel, hogyan - részletekért KLIKK ide!

SK herendi húsvéti tojások

Az idei húsvétfánk tojásait a szükségnek köszönhetjük. Még márciusban kerestem szép, magyaros dekortojásokat ajándékba, hogy a külföldön tanuló legnagyobbunk se maradjon Húsvétkor hazai hangulat nélkül. Körbejártam a hungarikum üzleteket, de szépet - mármint ami az én ízlésem szerint való - nem igazán találtam, amit meg mégis, azokat csillagászati áron kínálták.

Sokórás bolyongás, keresgélés után jött aztán a megváltó szikra - hoztunk mi a nyáron Herendről, a Porcelániumból (egyébként szuper jó félnapos program, amit a sulis gyerekek is élveznek - szívből ajánlom!) Viktória-mintás szalvétát, kell-e, van-e szebb magyaros tojás a herendinél?! Szaladtam a hobbyboltba hungarocell tojásért - rizikósnak találtam néhány ezer kilométert utaztatni a kifújt tojásokat -, s itt alább írom részletesen, hogy hogyan készült.

---------------

Kellékek

---------------

» hungarocell tojás
» kifújt tojás

» fehér akril festék
» herendi Viktória mintás szalvéta
» apró, finom szemcsés smirgli/csiszolóvászon
» fém gyöngykupak
» hurkos végű fém szerelőpálca
» fém szerelőkarika
» vékony szalag

» dekupázs ragasztó

» ecset

» olló

-----------------

Elkészítés

-----------------

1) A hungarocell tojásokat a hasuknál lávő illesztés mentén óvatosan átsmirgliztem, hogy az illesztés eltűnjék

2) Majd fehér akrilfestékkel átkentem őket, illetve a kifújt tojásokat is. Nekem ez úgy volt a legegyszerűbb, hogy saslikpálcára szúrtam a habtojásokat, az igaziakba pedig szívószálat fűztem az aljukon lávő lyukon keresztül, hogy szépen, egyenletesen tudjam őket festeni

3) Amíg a tojások száradtak, a szalvétákból egy méretes ollóval - miután a körömollóval örökkévalóságnak és egyben lehetetlen küldetésnek is tűnt! - kivágtam a mintákat. Ez a szalvéta 3-rétegű, így az alsó két réteget lehúztam - gyakorlatilag szinte mindig magától le is vált - a minta alól, s csak a legfelsőt ragasztottam a tojásokra

4) Nekem a ragasztás, dekupázsolás úgy működött a legjobban, hogy a tojás felületét kentem be vékonyan a ragasztóval, s erre helyeztem a mintát, amit a közepétől indulva ragasztós ecsettel finoman rásimogattam a felületre. Néhol picit ráncos maradt, de összességében nagyon elégedett voltam a művemmel :)

5) Miután megszáradtak a hungarocell tojások, gyöngykupak, szerelőkarika és hurkos szerelőpálca segítségével készítettem akasztót a felső részükbe úgy, hogy a szerelőpálcát ca. 2-2,5cm hosszúra vágtam egy kis csípőfogóval, s hogy biztosan fixen tartson, ragasztópisztollyal is bekentem a szárat, mielőtt a habba rözítettem.

6) Végül vékony szaténszalagot fűztem az akasztókba, s már lógattam is őket a barackágakra.

Közben célba is értek, és nagy örömet szereztek az ajándéktojások, míg idehaza a húsvétfán lógva gyönyörködünk bennük, s várjuk az ünnepet :)

”Mindennek megszabott ideje van,
megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”

Prédikátorok 3:1

MentésMentés