Amikor az új otthont kerestük azt tudtuk, hogy FELTÉTLEN KELL:
1) nappali+étkező+konyha - így egyben, mert beszélgetni, együtt lenni hely kell, és valami finom az asztalon
2) 4 szoba, hogy mindenkinek legyen legalább aludni saját vacka
3) fürdőkád, tusoló és min. 2 mosdó + 2 WC, hogy gördülékenyen induljon a reggel
4) erkély, loggia, vagy egy kis kilépő, hogy a talpamon is érezhessem milyen az idő
Ennyi. Szerintem nem túl sok korlát, mindemellett a manzárd elsőre kicsit sem volt ilyen... DE! menthetetlenül beleszerettünk :)
Hogy milyen volt?
Hatalmas, napfényes 4 szintes - nekünk mini konyhával, jó méretű nappalival és hálóval, icipici fürdőblokkal és egy óriás műteremmel, tele fénnyel, fénnyel, fénnyel!
Nem hiszem, hogy belépve 2 percnél tovább gondolkodtunk. Tudtuk, hogy EZ AZ! - mert annyira megkapó a míves ablakok sora, a kétszárnyas, fillungos ajtók és vénséges tetőgerendák látványa, a ház a maga 150 évével, történetével...
Azt is tudtuk, hogy hely bőven van, csak nem éppen nem ránk szabva. Elkezdtünk agyalni, hogy hogyan is legyen. Első körben - eléggé földhözragadt módon - azon törtük a fejünket, hogy miként lehet a hatalmas padlásteret FÜGGŐLEGESEN megosztani, hogy fognak a srácok kényelmesen, szeparáltan elférni benne?!
A bejárati szinten tágas nappali étkezővel, fél szinttel lejjebb a konyha reggelizősarokkal, s fent a tetőtérben hálók - korábban is volt ilyen házunk, itt is kézenfekvőnek tűnt, hogy a klasszikus elrendezést követjük.
Abban gondolkoztunk, hogy fent, a tetőtérben mobil, könnyűszerkezetes megoldásokkal alakítjuk ki a kétszintes tanuló-hálóhelyeket - szorgalmasan gyűjtöttem is a jobbnál jobbnak tűnő ötleteket :)
Mesés kristálycsillárral, politúros szalonasztallal és süppedős perzsával megbolondított nappalikat nézegettem, fent picit ipari, vaslépcsős, galériás terek körvonalazódtak.
DE! Ha fent a szobák galériásak, nincs elég fény, levegő, ha a konyha fél szinttel az étkező alatt van, hogyan tálaljuk a gőzölgő húslevest? - hogy csak néhány dilemmát említsek...
Szóval, fortyogott, kavargott... és éreztük, hogy így nem az igazi!
A megoldást tálcán nyújtotta a ház: lévén műemlék épület, tetőablakot sem lehet akárhova tenni, így rövid úton adta magát, hogy a fenti nagytér kapja a közösségi funkciókat, itt legyen a tágas konyha, étkező és nappali hármasa.
Ez a 'legyen fent az élettér' áttörést hozott a tervezésben. Azzal, hogy elfogadtuk, hogy hazaérve a kanapéra huppanásnak további lépcsőmászás az ára, a krumplit és tejet nem a másodikra, hanem tulajdonképp' a harmadikra kell cipelni, egyszerre helyére került minden - áradt a csí, meg a flow, meg a minden :)
De tényleg - pikkpakk kialakultak a szobák, lett kis raktár a barkácscuccoknak, kényelmes tusolós és kádas fürdőszoba, és még mosókonyha is - további részletek a következőkben.
Röviden - tényleg így van ez: ha jó irányban vagy, minden sima és könnyed, suhanás van - érdemes hát megkeresni azt a jó irányt :) Nem?!
„Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése