Azt, hogy ide, a tetősíkok találkozása alá egy ilyen, ekkora könyves lesz, azt tudtam akkor, amikor eldöntöttük, hogy itt, a tetőtérben alakítjuk ki a közösségi tereket, és az étkező kap helyet ebben a sávban. Abban is biztos voltam, hogy ezt - már amit elképzeltem - vagy megcsináljuk mi, vagy csupán hiú ábránd marad, mert hogy annyit nem szánok rá, amennyiért vállalnák, az fix.
Aztán első körben, amikor polc szűkébe kerültünk, egy egyszerűbbel próbálkoztunk - elég jó eredménnyel. Csakhogy rövid úton újra szűkös lett a hely, s addig tervezgettem, meséltem a férjemnek erről az igazi, tágas, tipp-topp könyvtárfalról, hogy végül csak ráállt » megcsináljuk :)
A régi házban nagy könyvtárunk volt, így IKEA BILLY polcokkal elég jól állunk, s végignézve sok-sok átalakítást, nem is tűnt túl bonyolultnak a feladat. A terv az volt, hogy az amúgy is itt lévő 3 Billyt picit széthúzzuk, kapnak egy közös, emelt lábazatot és párkányt, s a tetejükre felteszünk még másik három, félmagas (középütt elvágott) Billyt egy közös zárópárkánnyal. Aztán egy októberi hosszú hétvégén neki is láttunk.
De még a részletek előtt egy gyors kitérő:
mivel általában hétvégén van időnk, energiánk barkácsolni, anyagot beszerezni, így mi jellemzően a nagy barkácsáruházak kínálatára hagyatkozunk. Itt azt tapasztaltuk, hogy eléggé hektikus, hogy épp hol és mi, milyen méret, minőség elérhető. Így végül az vált be, hogy először bevásároltunk - lécek, deszkák, díszlécek, etc. - s utána abból dolgoztunk, mert ha előre terveztünk, rajzoltunk, azt szinte tuti, hogy 'épp hiánycikk' volt.
A munka úgy kezdődött, hogy miután megvolt a konkrét léc, amit távtartóként teszünk a szekrények közé, beállítottuk az elemeket, s megjelöltük a falon, hogy mettől meddig tart majd a szekrény. Aztán pedig a szekrények szokliját és alsó polcát hoztuk síkba az oldalfalakkal.
Gyárilag a szekrényváz úgy van kialakítva, hogy a szokli - az alsó takaróléc a legalsó polc alatt - ca. 1,5cm-rel, a legalsó polclap pedig 0,5cm-rel beljebb van, mint a a polc oldalsó fala. Mivel azt szeretnénk, hogy a majdani új, közös, magasított lábazat szépen zárjon az alsó polchoz, így ezt a két elemet (szokli + polc) átcsavaroztuk úgy, hogy színeljenek a polcoldallal.
Miután mindhárom szekrényünk alja 'egysíkú' lett, szétvágtuk a másik három nagy Billy polcot, mert azokból lesz a felső eleme a szekrénynek. Mivel ezeknek a magas polcoknak a középső polclapja fix, s a méret úgy adta magát, hogy ha itt vágunk, éppen jó magasságú lesz a könyvesünk, ezért úgy számoltunk, hogy ez a fix lap legyen a felső rész alsó polca.
A vágásnál a pontos méretet a távtartó léc - amit szintén előre megvettünk - adta. Gyakorlatilag a fix polc alá passzítva a távtartó-sablont, lehetett is vágni a körfűrésszel.
Az alsó és felső szekrényelemeket a távtartódeszkákkal rögzítettük egymáshoz - össze vannak csavarozva.
Ez pedig az első kép, ahol már látszik, hogy mégis mi lesz ebből :) - miután összeszereltük a három magas elemet, ideiglenesen egymás mellé állítottuk őket, és nem győztünk örömködni :)
A lábazat szerkezete egy fenyő keret, amit úgy alakítottunk ki, hogy minden polcoldal alatt legyen alátámasztás. A keret elemeit egymáshoz csavarozással rögzítettük, a polcelemeket pedig fém csavaralátétlapokkal fixáltuk a kerethez.
Miután a polcelemek fixen a lábazatra kerültek, a polcoldalak első és hátsó síkjába bekerültek a fenyő távtartólécek. Úgy terveztük, hogy a kész szekrényen nem lesznek lyukak - megszüntetjük a polcok variálhatóságát biztosító lyuksort is -, ezért a csavarokat helyét behajtás előtt zenkeltük, bemélyítettük, hogy simára tudjuk majd glettelni a végén a felületet.
Megjegyzés: bár itt is többes számban írok, azért a helyzet az, hogy én itt (meg minden szerelési munka során is) erősen csak asszisztáltam - pl. fogtam a porszívó csövét :) A gépeket a férjem kezeli (a szögbelövőt kivéve), ő az, aki tudja, hogy mit, hogyan és miért csinálunk, és mellé remekül viseli a közben folyamatosan érkező ötleteimet is - szóval, le a kalappal előtte! :)
A bal oldalon, a hátfal mögé esik egy kettes konnektor, amit használni szeretnénk, így annak a helyét kivágtuk. Miután felrajzoltuk a vágás helyét, kis lyukat fúrtunk a sarkokra, hogy könnyebb legyen fordulni a dekopírral - néhány perc, és kész is a konnektorkiállás.
Miután visszacsúsztattuk, s helyére szögeltük a polcok hátlapjait - ezek régi, több, mint 10éves polcok, a hátlapjuk a polcoldalba képzett sínben ki-be csúsztatható - helyére billegettük a szekrényt, s fent rögzítettük a falhoz.
Nem tudom, hogy a képeken keresztül mennyire érzékelhető, mi úgy láttuk, hogy bár monumentális bútort sikerült összehoznunk - különösen ezzel a sötét színnel -, mégsem nyomja össze a teret, nem telepszik ránk. Úgy éreztük, hogy OK a dolog, de a díszekkel, amik most következnek, ez még sokkal jobb lehet.
A lábazatok, és párkányok tervezésénél, kitalálásánál volt igazán bosszantó, hogy nincs fix és állandó kínálat díszlécekből az egyes barkácsáruházakban. Miután ez tudatosult, itt is azt a módszert választottuk, hogy azokból a lécekből amik jónak tűntek, bevásároltunk - tudva, hogy biztosan lesz, ami ránk marad, de később talán fel tudjuk használni. Majd itthon, a léckészletből összemakraméztuk a szerintünk szép, jó, arányos, etc. párkányokat, lábazatot.
Mielőtt az egyes elemeket a szerkezetre próbáltuk, szereltük, végigcsiszoltuk az összes élt, illesztést, mert bármennyire igyekeztünk pontos munkát végezni, akadtak egyenetlenségek, szegletek, amiket így lehetett korrigálni.
Minden díszítő elemet - párkányt, lábazati osztást - elkészítettünk a munkapadon teljes méretben. Leszabtuk, s gérbe vágtuk (45fokban vágtuk el őket, hogy tudjon a két elem derékszögben találkozni) a hosszanti elemeket, majd a beforduló, merőlegeseket is, s az asztalon össze is illesztettük, fixáltuk őket egymáshoz, hogy a helyén már a kész elemet rögzíthessük - minimalizálva így a kajszaságot, ferdeséget.
A lábazat felső, íves elemét erősítettük először a helyére, hogy pontosan fusson, illeszkedjen az alsó polc síkjával. Alatta a szerkezetre távtartóval tettünk deszkaborítást, majd végül egy díszléc került takarásnak a parkettára. Minden elemet szögbelövővel rögzítettünk.
A közép- és zárópárkányt - hosszas variálás, próbálkozás után - szintén a munkapadon állítottuk össze, az alkotóelemeket szögbelövővel és faragasztóval erősítettük egymáshoz.
Amikor elkészül egy ilyen párkányelem teljes hosszában, és MÁR CSAK le kell szabni méretre, az egyrészt irtó klassz, mert nagyon-nagyon mutatós, másrészt baromi nyomasztó, mert ha hibázunk, akkor gáz van. Jó esetben lehet rajta még barkácsolni, de ha nagyon elszabja az ember, vagy kitörik belőle egy darab, akkor lehet kezdeni újra...
Hogy minimalizáljuk a "basszus, ez rövid lett" esélyét, ilyen szuper kis szabásmintával készült a férjem a vágáshoz - és amellett, hogy ő kiszámolta, nekem is feladat volt a végigszámolás, ugyanis semmiképp nem akart új párkányt gründolni :)
A középső párkánnyal nem volt gondunk, lévén 12cm magas, a gérvágás is ment a körfűrésszel. Ellenben a záró pártázat olyan hatalmas lett, hogy első körben azt se' tudtuk, mitévők legyünk vele, hogyan vágjuk el?! Aztán lett egy frankó keretes fűrészünk, amit egy picit "átalakítva" - igen, végül markolat nélkül, a puszta fűrészlapot szorítottuk :) - csak sikerült a mutatvány, s kész lett a párkány :)
Mielőtt a párkányokat felszereltük, minden látszó részt alaposan végigcsiszoltunk, mert így nagy, egybefüggő felületeken lehetett haladni.
A középpárkányt közvetlen a szerkezetre rögzítettük szögbelövővel, de előtte egy kis faragasztóval is megkentük - fő a biztonság! :)
A zárópárkány körben kapott egy "L" alakú kis segédszerkezetet, ezzel fixáltuk - szintén faragasztó + szögbelövő segítségével - a polc tetejéhez.
Végül az i-re a pontot, a függőleges illesztések takarására szolgáló, filigrán lécek tették fel - elkészült az eddigi legeslegnagyobb barkácsmunkánk :)
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik,
azoknak minden javukra szolgál, azoknak,
akiket örök elhatározása szerint elhívott”
Róma 8:28
A polc elkészült, s közben az idő szélvészként elrohant, nyakunkon a karácsonnyal muszáj volt festeni. Pontosabban előtte gyönyörűen kigletteltem a millió-egy lyukat, repedést, mélyre lőtt szög krátert, és minden hepehupát, majd csiszolás, alapozás, glettjavítás, csiszolás, még egy kis alapozás ahol kell, csiszolás, fedő - és mire csengetett az angyalka, elkészült a könytárfal :)
Tudom, hogy ez így nagyon nagyvonalú. Ha érdekes a festés részleteiben - anyagok, eszközök, technika, miért ilyen, etc. - írok róla bővebben, de abban sem vagyok biztos, hogy bárki eljutott eddig ebben a tolsztoji szövegrengetegben... :)
És íme - az étkező nélkül, ami azért picit megosztja ennek a szépségnek az egyeduralmát - teljes pompájában a könyves. Nagyon boldog vagyok, hogy elkészült, s épp olyan, mint elképzeltem, sőt igaziból mindnyájunk liblingje - nagy munka volt, de megérte :)
A lényeg: szeretjük, bevált és klassz volt készíteni - szóval, szerintünk jó ötlet hackelni, érdemes kipróbálni! Amúgy mi is folytatjuk - a megmaradt 3db fél-Billy jobb sorsra érdemes, hamarosan nekikugrunk :)
Igyekeztem leírni a sz'tem lényeges infókat, de tripla ennyit is tudtam volna... :) - ha kérdés maradt, írj bátran, amire csak tudok, örömmel válaszolok.
Frissítés:
közben elkészült a festéről a részletes leírás, itt megtalálható:
÷
Ha tetszett a bejegyzés, és kíváncsi vagy a folytatásra, tarts velünk! -
add meg az e-mail címed itt jobb oldalt a lap tetején, s küldjük a friss híreket!
VAGY
ahol minden nap új infókkal, és örömmel várunk :)
Úristen, ez fantasztikus 😍
VálaszTörlés😊 drága vagy! - köszönjük 😘
TörlésFantasztikusan szép lett és ami a fő, nagyon egyedi. Gratulálok. A leírás pedig nagyon hasznos. :)
VálaszTörlésKöszönjük szépen, Lilé! - nagyon kedves vagy :)
VálaszTörlésÉs csak azért most válaszolok, mert eddig - bár próbáltam - egyszerűen nem működött rendesen ez az átok. De most böngészőt váltottam, s úgy tűnik, végre megy :) - végül is, jobb későn...